| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: szellzsofi: Instant |
|
szellzsofi
Aluljáróban állunk, a szádra gondolok,
de nem nézem meg. Esetlen helyzetben,
esetlenül kérlek, hogy pár pillanatra fogd meg
a szatyrom – nejlon, benne az elmúlt évtizedek,
egymásnak háttal, kerekasztal ez is, hallgatag
kerek -, amíg megigazgatom a sminkemet.
Kikattan a doboz, tükörben – háttal megint –
idegen emberek, őket könnyebb nézni. Rád
nem merek. Add nyugodtan vissza, kész
vagyok, mondom én, és bár lehetne, de nem
hagyom, hogy megérintsd a kezem. „őrzöm
a sejtjeim, őrzöm a tudattalant, a nemlétet”,
ez rohan át a fejemen. Melletted. Most ne
szállj kocsiba, ha jég kopog az ablakon,
még azt hinnéd, én vagyok. Elmosódom
a neszekben, nyomot alig hagyok. Az ajtó
közöttünk, az megmarad. Kilincsekre tévedt
ujjak, szidol. Nem nyitok. Sem kaput, sem
ablakot. Magam bámulom a tejüvegben. Igaz
és szánalmas, tanutlan szeretlek: általában egy,
de most kettő az egyben.
(Széll Zsófia)
|
|
| |
|
| "szellzsofi: Instant" | Belépés/Regisztráció | 1 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: szellzsofi: Instant (Pontok: 1)
- a_leb Ideje: április 30, csütörtök, 14:35:23
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Zsófi verseit azért is szeretem, mert minden történetében látom. Nem csak fizikai valóját, de rejtőzködését, tétova virágzását is. Szép ez a vers, mert nagyon igaz tud lenni bennem.
aLéb |
|
|
|
|
|
|
