 |
Vers: doszke: Advent |
|
Szabó Irma Éva
Kopog az angyal az ablakon,
Mindenkinek súgja halk hangon
Kinek van füle had hallja,
Jön az éltető reménysugár,
A várt szeretet, szívekbe kéredzkedett.
Szorongatott, fényre vágyó lelkek,
Jövök ne féljetek!
Szíve alatt a Szűznek
Édes otthonra leltem,
Zörgetek, s majd érkezem.
Addig okos, vidám légy,
Hiszen tudod, létezem!
Havas úton, vad viharban,
Szelíd szellők szárnyán,
Zöld remények ágán,
Tündér síppal örök
Vigasszal majd itt leszek.
Addig ne tégy mást,
Mint szeresd embertársadat,
Ne bántsd a gyengét,
Oszd szét szíved melegét.
Karácsonynak gyertya lángja
Az Isten földi fénycsóvája
Az legyen, lelketekben és
Minden évben életre keljen.
Krisztus lénye az örök,
Tiszta Isten és ember szeretet.
(Szabó Irma Éva)
|
|
| |
|
