| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: Nyolcas József (estelente) |
|
Anonymous
Nyolcas József (estelente): Elestem
Az úgy volt, hol volt, hol nem,
hogy ügyeletes ügyeimet intéztem
a belvárosban.
Az úgy volt, hol volt, hol nem,
hogy úgy egy hete hó volt.
Esett vagy tíz centi, szép téli,
mesebeli romantikával.
Meg is maradt mind a várva várt vigasz
az elmúlt decemberek és januárok silány hótermésére,
hála az azóta mindenekben uralkodó tizensok
mínuszoknak.
Az úgy volt, hol volt, hol nem,
hogy a nyáron,
éppen ott, ahol most a téli ügyem
intézésére igyekeztem,
szép térkővel építették újjá
a járdát,
valami hat méter szélesen,
a színek és formák neoavantgard
impulzusait pulzálva.
Az úgy volt, hol volt, hol nem,
hogy kissé titokzatos, de meglehet,
misztikus
erő
a hatból egy méternyi sávot
alaposan hótalanított egykor
- úgy egy hete -
régészeti, restaurálásra váró
rásejtéseket adva
a nem felhőkbe néző járókelőknek.
Az úgy volt, hol volt, hol nem,
hogy e feltárt szalag
bizonyos pontján
három lányok beszélgettek.
Kabátban, sálban, piros arccal,
iskolatáskával,
tán éppen az
ügyeletes szerelmi ügyeikről.
Nem zavarhatom meg e meghitt
tanácskozást - nyilván!
Az úgy volt, hol volt, hol nem,
hogy a lábaim a gondolkodás parancsát mellőzve,
kis ívben kerülőre vették az irányt,
rárontva a hólapátolás hét nappal ezelőtti,
üteme szerint hullámzó
kisebb és még kisebb jégdombocskáira.
Ugyanis - ki tudja miért - tán az autók kipufogója
hőjétől
vagy a rajta csetlő-botló cipőtalpak súrlódásának
hőjétől
azok teteje megolvadhatott, és
mokány, tükörsima jégpáncéllá
edződött.
Az úgy volt, hol volt, hol nem,
hogy jókorát tanyáztam.
Egyenes derékkal, gyökértelen jegenyeként
vágódtam hanyatt a girbegurba terepen,
és a kalapom varjúmadárként
repült messzire.
Az úgy volt, hol volt, hol nem,
hogy a három lányok és én
egyszerre eszméltünk.
Ők izgatottan, én izgatottabban
mértük fel a helyzetet.
Talpra mielőbb!
Négyünk közös célja lett, és jó
együttműködésben
meg is valósult.
Ez így volt, hol volt, hol nem.
E néhány másodpercért már megérte nekem
a hóesést,
a jégpáncélt,
a tanyázást,
s a kalapomnak a repülést.
Ez is így volt, hol volt, hol nem.
Új nóta!
Szépséges, jól megmérnökölt,
kiközgazdaságtanozott,
a kockás füzetben is helytálló
számításokkal,
ilyen-olyan támogatásokból
készült ez európai térköves járda.
Vajon ebbe a segélyt igénylő
pályázatba nem lehetett
volna
mind a hat méter szélességre
bematekozni
az évenkénti
hóeltakarítást is?
...nagyot álmodni!
Vajon nincs-e ez az űrlapok
valamely rubrikájában?
Ki tudja, mennyiért,
csak még nem jelentkezett
az az alvállalkozó,
aki az éhbérre sem tartana igényt
a teljes téli takarításért:
a tavasz?
Addig pedig erősödünk...
(...mert bizony az esésemmel erősödtem.)
Így lenne, hol lenne, hol nem.
___________________________________
Nyolcas József (estelente): Játssz velem...
Játssz velem mesét!
Játssz juhászt, s királyt!
Ördögért kiálts,
angyalért, s ne félj
itt leszek, de még
játssz velem mesét!
Sorsom vagy - legyél
csak tücsök, bogár,
röppenő madár
délibáb egén!
Játssz velem mesét!
|
|
| |
|
| "Nyolcas József (estelente)" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Nyolcas József (estelente) (Pontok: 1)
- winner Ideje: November 03, szombat, 19:33:54
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) |
Józsival jó barátságot ápoltam, ezért is taglózott le a váratlan elvesztése. Előtte két nappal még a kirakatról egyeztettünk, amit Ő szerkesztett. Az Elestem tipikus példája annak a játékos ugyanakkor precízen kimunkált versekeire, amit olyan jellemző volt rá. Ugyan ez mondható el a Játssz velem versére is. Nem találtam olyan alkotást, amely tudatosan, vagy tudat alatt arról szólt volna, hogy itt hagy minket. Nem készült elmenni, szerette az életet, szerette a Fullt.
|
|
|
|
|
|
Re: Nyolcas József (estelente) (Pontok: 1)
- haaszi Ideje: November 15, csütörtök, 17:42:11
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Csak annyit mondanék: tudott írni...!!! |
|
|
|
|
|
|
