| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: estelente: Akácvirág |
|
estelente
Nem is tudom ma már, mi volt az óra,
a nap, na és a táj, mi volt e lenge
vasárnap, és a földesút merengve
hová temette titkaink azóta.
Sehol ma már a kismadár karója,
amin dalát a dús tavaszba zengte.
A tar keréknyomon talán a csendje
elér, világnyi perceket megóva.
Akácok égi illatárja bűvöl:
fehér varázs, fehér a szív, s a lélek,
fehér parázzsal angyalok pihennek.
Nem is tudom ma már, mi volt a bűnöm,
felejt az ember, ám ha majd nem élek,
a nyugtom is maradna itt, ilyennek.
(Nyolcas József)
|
|
| |
|
| "estelente: Akácvirág" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: estelente: Akácvirág (Pontok: 1)
- mickey48 Ideje: április 30, kedd, 11:17:36
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagyon szép ez a vers...
Én azért olvaslak Barátom! |
|
|
|
|
|
|
