| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: piroman: Éjféli szonett |
|
piroman
Énekel ágyamban a hold,
dallama bennem rezeg át,
tudja, hogy egy kotta vagyok,
s készül egy újabb szerenád.
Csendesen, úgy jegyzetelem,
hogy nem is álmodhatom azt,
szép szavad így érhetem el,
s két karod álmodba fogad.
Mégis... az éj színe enyém,
árnyai hátán hasalok,
s látom a fényképedet én,
- benne maradt pillanatod -,
hunyt szemem, az nézhet eléd,
most, s a papíron te vagy ott...
(Piro M. Péter)
|
|
| |
|
| "piroman: Éjféli szonett" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: piroman: Éjféli szonett (Pontok: 1)
- a_leb Ideje: Szeptember 16, hétfő, 07:39:16
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Szonett... nagyon szeretem ezt a versformát, és Péter szonettjeit pedig azért különösen, mert mindig tesz bele jó erősen önmagából, a mából, és mindezt úgy, hogy nem vész el a versolvasó érzése, sőt. Itt is így voltam, bár kétségtelen bennem a kettős elfogultság; Péter és szonett. Remek volt.
aLéb |
|
|
|
|
|
|
