| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: a_leb: Ezüstfehéren |
|
a_leb
Én hóembert álmodtam, csillámos ágakat
mesébe csendesült fehérre szórt terekkel,
s ha leplük feslik itt-ott, varázsa átszakad,
én összefoltozom, akkor sem ébredek fel,
mert árkot simít a csend, pihét pihére rak
a szürke terhű ég, s a kandi csillagoktól
föl- fölszikráznak újra fénybe hűlt falak
ahogy az ég alá simulva száz harang szól,
...és persze kell fenyő, a díszek hinta álma,
és összebújni is, akár a gyertyalángok,
és kell egy lassú pléd, egy csücske-foszlott párna,
és finom kanócfüst, ha a láng elparázslott...
no majd idén talán fehér karácsonyunk lesz,
mint gyerekkoromban; halk nyomokra roppanó
esti sétákban majd ezüst hátára felvesz,
s egy szebb világba röptet a könnyű szárnyú hó.
Bennem a tél mindig az ünnepek kegyelme,
mintha akkor énrám a Jóisten figyelne.
(Hepp Béla)
|
|
| |
|
| "a_leb: Ezüstfehéren" | Belépés/Regisztráció | 1 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: a_leb: Ezüstfehéren (Pontok: 1)
- prayer Ideje: December 29, vasárnap, 21:16:26
(Adatok | Üzenet küldése) | | Olyan szelíd, mindig így képzeltem... |
|
|
|
|
|
|
