| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Próza: MZ_per_X: Igazságtétel |
|
MZ_per_X
A kisfiú még mindig "miért korszakában" élt. Legnagyobb örömére felfedező körútra vitte magával édesapja. Csavargásaikban sok volt a rögtönzés, és éppen ezt szerette benne.
Mikor közeledni kezdtek a Margitsziget bejáratához, kicsit elszontyolodott, nem így képzelte ezt a sétát. Szerette a szigetet, de most valami másra vágyott, valami izgalmasra. Ezt vette észre apja, vagy más miatt döntött így, Feri nagy megkönnyebbülésére nem kanyarodtak be a szigetre.
- Átmegyünk Pestre ? – nézett bizakodva apjára a csikófrizurás kisfiú.
- Igen, körülnézünk egy kicsit. Van kedved rá ? – kérdezett vissza a férfi.
Hát, persze, hogy volt, neki aztán mindig volt. Rajongásig szerette apját.
A pesti hídfőnél baleset történt. A kisfiú megilletődötten bámulta a helyszínt biztosító, hátrakulcsolt kezű, komor arcú rendőröket.
Mikor odaértek a rendőrsorfalhoz, az egyik rendőr eléjük lépett.
- Itt nem mehetnek tovább – jelentette ki megfellebbezhetetlenül, majd a fiúra nézett - Ez különben sem neked való látvány.
Feri szemmel láthatóan nem értett egyet a dologgal, és kérdő tekintettel apjára nézett.
- Mi történt ? – kérdezte a férfi.
A rendőr nagy nehezen megszólalt.
- Nagyon ronda baleset, mindkét karját levágta a villamos.
Mindketten nagyon elcsodálkoztak, és szinte egyszerre kérdezték.
- És, a feje ?
- Annak nincs semmi baja. Senki nem érti, még az orvosok sem.
Hát, ők sem értették, kénytelen kelletlen kikerülték a helyszínt, és továbbmentek. Mire elérték a körutat, ritkulni kezdett a tömeg.
A kisfiú egy játékokkal elárasztott kirakatot szuggerált, amikor egy sötétbordó Mercedes gördült elegánsan a járda széléhez. A sofőr azonnal kiugrott belőle, és segítő kezet nyújtott a hátsó ülésről nehézkesen feltápászkodó fiatal férfinek. Véletlenül azonban frissen kötözött karját fogta meg, mire az torkaszakadtából felordított.
- Mit csinálsz, te barom ?! – kiáltott rá a tisztelettudóan meghátráló idős emberre.
Épen maradt kezével úgy bevágta a kocsi ajtaját, hogy még az út túloldalán is megrökönyödést keltett közönségében. Aktatáskáját elejtette, és iratai pillanatok alatt szétszóródtak a járdán. A járókelők tanácstalanul bámulták a szerződéseire vadászó menedzsert.
- El fogok késni a tárgyalásról. Ha ez az üzlet ugrik, búcsút mondhat az állásának – tért vissza a magázódáshoz a lakkozott hajú üzletember.
- Segíthetünk összeszedni ? – lépett hozzá az apa.
Feri feszülten figyelt. A menedzser gyanakodva végigmérte őket, aztán nagy nehezen igazított egyet meghatározhatatlan színű nyakkendőjén.
- Nem bánom, köszönöm – mondta most már viszonylag barátságosan.
A kisfiú pillanatok alatt összeszedte a szanaszét repült iratok nagy részét, és odalépett tulajdonosukhoz.
- Mi történt a bácsi kezével ? – vizsgálta a férfi karját takaró kötést.
A menedzser szeme csak úgy szikrázott.
- Mi közöd hozzá ?! – ordított a gyerekre.
Feri éppen azon töprengett, hogy vajon mi rosszat mondhatott, amikor apja hozzáfordult.
- Menj előre, várj meg annál az oszlopnál.
A kisfiú távolodni kezdett, apja pedig az iratait markolászó férfihoz fordult.
- Eltörhetem a másik kezét is, ha nagyon akarja.
Az üzletembernek nem volt ideje elgondolkodnia a nagyvonalú ajánlaton, mire feleszmélt, potenciális üzletfele már messze járt.
A következő saroknál lefordultak a körútról, és elindultak a bíróság felé. Ferit – ki tudja, miért – vonzotta ez a különös világ. Mióta megtudta, hogy egyes tárgyalások nyilvánosak, és bárki bemehet rájuk, nem hagyta békén az apját.
- Apa, mikor megyünk tárgyalásra ? – kezdte most is.
A férfi körülnézett, és visszahúzta a gyereket egy közeledő rendőrautó elől.
- Ha így folytatod, akkor hamarosan. Figyeljél a járdánál.
A kisfiú megmakacsolta magát.
- Mikor megyünk ?
Apja rámosolygott.
- És, mi akarsz lenni ? Bíró, ügyész, ügyvéd, vádlott, esetleg elítélt ? – kezdte felsorolását a szerepek súlyának megfelelően.
Feri ezen még nem gondolkodott, ő csak nézelődni akart.
- Bíró – mondta bizonytalanul, majd hozzátette – persze, az ügyvédek jól keresnek...
- Na, ehhez még nőnöd kell egy kicsit – zárta le a témát a férfi.
Ebben a pillanatban ketten léptek ki a bíróság épületéből. Az ügyvéd és védence nyertesként távoztak tárgyalásukról, így aztán kitűnő hangulatban voltak mindketten. Egyetlen dolog árnyékolta csak be győzelmüket. Hiába akartak kezet fogni, gratulálni egymásnak, ennek technikai akadályai voltak. Az ügyfél bal keze be volt kötve, már a kézfeje sem látszott, az ügyvéd jobb karja pedig, egyszerűen hiányzott.
- Odanézz, ők is megsebesültek ! – rántott egyet a kisfiú apja zakóján.
A férfi felkapta a fejét. Micsoda napjuk van, alig negyed óra alatt négy sérültet láttak.
Továbbmentek. A közeli mentőállomásban volt valami szokatlan, de a férfi nem tudta megfogalmazni magában, mi az, ami nincs rendjén. A mentősök fegyelmezett arcán egytől egyig zavar tükröződött. Nem bírta megállni, hogy meg ne állítsa az egyiket.
- Elnézést, uram. Mi történik itt ?
A mentős sietősen elkapta róla a tekintetét, és elfordította a fejét.
- Dolgozunk, kérem, láthatja. Elnézést kérek, de sietek – mondta, és mire apa és fia feleszméltek, már el is tűnt az épületben.
- Bocsánat, uram, nem akartam feltartani –mondta most már a nyitott ajtónak, mintegy reflexből a férfi.
Feri, mint általában a gyerekek, igen jó antennákkal rendelkezett.
- Mi bajuk van, apa ? – kérdezte.
A férfi tanácstalanul nézett rá.
- Fogalmam sincs, kisfiam.
Nagyon zavarta, hogy nem tud épkézláb feleletet adni fiának, így aztán, másra terelte a szót.
- Mit akarsz, hova menjünk ?
Feri szeme felcsillant.
- Menjünk a Parlamenthez !
- Ott voltunk a múltkor is.
A kisfiú megmakacsolta magát.
- Nem baj. Én szeretek oda menni.
- Menjünk, ha ennyire akarod – adta meg magát az apa.
Feri pontosította elképzelését.
- De, a TV felé menjünk !
Merre mehettek volna máshova, hát persze, hogy elindultak a Televízió felé. Már a tér széléről látszottak a villogó fények. A fiú felnézett az apjára.
- Apa, a mentősök is szoktak nyaralni ?
- Hát, persze, hogy szoktak.
Feri a pillanatnyi helyzetben nem tartotta túl meggyőzőnek apja válaszát, de az elétáruló látvány minden további kérdését háttérbe szorította.
A Televízió székháza előtt rendőrsorfal állt, mögöttük pedig, rendületlenül dolgozott a mentőszolgálat. Mindenkit kézsérülés miatt láttak el. A kisfiú felfigyelt egy rendőrtisztre.
- Apa, nézd, a rendőr bácsi kezét is bekötötték.
És, valóban, a tiszt karjából maradt csonkon kötés díszelgett. A férfi ráeszmélhetett valamire, mert olyan hirtelen fordult el a sebesültek hadától, hogy az még fiát is meglepte.
- Igazad van, kisfiam. A Parlamenthez kell mennünk.
Feri boldogan követte egyre gyorsabb léptekkel haladó apját. Pillanatok alatt a Parlament elé értek. A fiút most már jobban foglalkoztatta apja, mint a rendőrsorfal, a mentők és az épületből kifelé sorjázó félkarú emberek. Aggódva nézett apjára.
- Mi a baj, apa ?
- Nincs semmi baj, Ferikém – mondta, miközben végignézett a tömegen.
Összeállt benne a kép. Újra fiához fordult.
- Azt hiszem, bevezették István bácsi törvényeit.
- Ki az az István bácsi ? – kérdezte a kisfiú.
A férfi most már csak fiával foglalkozott.
- Gyere, elmesélem hazafelé. Sietnünk kell, még nem fejeztem be az adóbevallásomat.
(Sztolár Miklós)
|
|
| |
|
| "MZ_per_X: Igazságtétel" | Belépés/Regisztráció | 1 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: MZ_per_X: Igazságtétel (Pontok: 1)
- piroman Ideje: április 01, szerda, 11:50:40
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | :D Tényleg sok kezetlen ember lenne, ha komolyan bevezetnék! És mivel szavaznának a politikusok? :) |
|
|
|
|
|
|
