| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: Si: Búcsú e-mail-ben |
|
Si
Nem ismerlek,
és nem tudom milyen
barát vagy. Talán idegen
számodra minden gondolat,
de készen állsz, hogy befogadd,
ha néhány percre még figyelmedet
magamra tudom vonni,
mint képeslap, vagy furcsa régi holmi,
padlás porában talált ócskaság.
Hihetetlen számomra e világ!
Még most is... most,
hogy búcsúzkodni kéne,
megtorpanok.
Templomajtóban fordul így a néne:
keresztet vet, térdet hajt, visszapillant,
Istent, vagy angyalt keres, mely elillant.
Most hogy jön ez ide?
Hiszen tudod!
Vagy nem érzel egy csöpp áhitatot
minden búcsúnál, minden eltűnésnél?
Évekig minden nap levéltömeg,
aztán egyszerre elfelejtenek.
Ha akarod, vagy akarom,
a címem megváltoztatom.
Nincs könnyes búcsú, nincs harag,
nem is voltál,
mégis elhagytalak.
(Kamarás Klára)
|
|
| |
|
| "Si: Búcsú e-mail-ben" | Belépés/Regisztráció | 1 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Si: Búcsú e-mail-ben (Pontok: 1)
- a_leb Ideje: Október 04, vasárnap, 16:25:26
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Bennem nehéz, szomorú, bölcsességében is egyfajta keserű lemondást sugalló versként jelent meg ahogy olvastam. Nagyon élénkek a képei, a hasonlatainak ereje tiszta, a következtetései pedig szinte arcul csapnak; milyen könnyen engedjük el a azokat a kezeket, amelyek évekig erőt, biztatást adtak. Remek ébresztő ez a vers, nagyon jó hogy itt olvashattam. |
|
|
|
|
|
|
