 |
Próza: Almasy: Gyu papa 20 éves |
|
Almasy
Nemrég a TV-ben, egy olasz bűnügyi filmet láttam.
A filmben Kaffkát idézik, a híres író szerint, amire számítasz, az, tévedés.
Mert sohasem, vagy legalább is nagyritkán történik az, amire számítasz.
Amiket most próbálok leírni, nem összefüggő események, csak úgy, mondhatni spontán történtek velem,
de sohasem az, történt, amire számítottam.
1946 épp, hogy elmúlt a háború, átvészeltük a döbbenetes inflációt,
és ami részemre a legfontosabb 20, azaz húsz éves voltam.
Az ifi első osztályban fociztam, szüleimnek két remek üzlete volt a Thököly út 19-ben és ugyancsak a Thököly út 100- ban,
és én a megcsodált és irigyelt oldalkocsis 600-as BMW-mmel motoroztam a két üzlet között.
Kittel Évikének udvaroltam, aki 17 éves volt, a Dobó Katica gimnáziumba járt, kimondottan bombázó volt,
és így most több mint hatvan évet visszatekintve, nem emlékszem mire voltam büszkébb,
a motoromra, vagy rendkívül csinos barátnőmre.
De így a kettő együtt tökéletes összhangban volt.
Mivel itt nőttem föl, mondhatnám a Thököly úton, mindenkit ismertem és engem is mindenki ismert
és szüleimnek köszönhetően, talán írhatom, hogy mindkét Almásy fiút kedvelték a környéken.
Mert ugye egy remek öcsikém is volt, akit mindenre én tanítottam,
a bringától, a motorvezetésig, az evezésre, majd az autóvezetésre is.
Minden üzletben kedvesen fogadtak és kiskoromban, amikor rollerommal rémisztgettem a gyanútlan járókelőket,
mindig kaptam egy csokit vagy talán egy fürt szőlőt, mert tudták, hogy ez a kedvenc gyümölcsöm.
A lakatos, az asztalos, az esztergályos, a motor és autójavító műhelyekben is bejáratos voltam kamaszkorom óta,
és nagyon sokat tanultam az aranykezű iparosoktól.
Bármilyen problémám volt, akár a kerékpárommal, vagy a motorommal, itt nem volt igaz, hogy amire számítasz az, tévedés,
mert mindig számíthattam baráti segítségükre.
Mivel akkor motoros világ volt, minden iparosnak volt motorja.
A háború előtt, és ameddig lehetett, talán 1943- ig. közös motoros túrákat szerveztek és bejárták az országot.
Átlagban Apám korosztálya volt 40 és 50 között.
Évike is a közelben lakott, az Abonyi utca elején és iskolából hazafelé,
kénytelen volt, szemet szúróan tökéletes, gömbölyű idomaival elvonulni a különböző műhelyek előtt.
De mindenki tudta, hogy ez a csinibaba a kis Almásy barátnője, és soha semmiféle kiszólás nem történt,
és mivel én mindenkinek bemutattam, / mint a győzelmi zászlót /
udvariasak és kedvesek voltak vele,
de Apám azt mondta nevetve, hogy legszívesebben még kiskanállal is megennék.
Na de eljött a nagy nap augusztus 23. ami Párizsban Szent Bertalan szörnyű éjszakáját,
a Nácizmus és a Kommunizmus áldozatainak emléknapját, és a Horoszkóp szerint az oroszlánt jelenti.
1946 aug. 23. nekem a huszadik születésnapomat jelentette és Évike mindenkihez belibegett
és elpletykálta a nagy történelmi eseményt.
Anyuék rendeltek a cukrásztól egy tortát, aminek a teteje egy BMW jelvény volt
és írásbeli meghívót kaptam Rohrmann Cuncitól az esztergályostól,
aki neve ellenére egy nagybajszos, jó ötvenes vagány masszív férfi volt,
és Neki volt talán egyedül az egész országban egy Harley Davidson motorja, egy hőskori példány.
Ezt még a Ruszkik sem vitték el, bár minden motort elzabráltak,
Apu remek Puch motorját is a szemem láttára.
A meghívó délután ötre szólt és egy lavór fagylalt volt nekem beígérve.
Évike imádta a fagylaltot, s gondolom Ő adta az écát a szülinapi fagylalt óriásra.
Bementünk a pince műhelybe, vittem a nagy BMW tortát, hogy közösen elfogyasszuk.
Már mindenki ott volt,
Nagy János asztalos mester, Neki egy spéci DKV motorja volt, dupla krómozott kipufogóval,
Gebei József autószerelő, Neki egy 24 éves Austin Morris kimustrált versenyautója volt,
és Nagy Pali bácsi, a vasöklű.
A háborúban elvesztett bal kézfeje helyén, egy karjára szerelt vasszerkezet volt,
amivel mindent tudott, ami a lakatos munkához kellett, fúrt, fűrészelt, forrasztott, reszelt, hegesztett,
és ha valakit a vasöklével kupán vágott, annak nem voltak többé nyelvi nehézségei, mert biztos leharapta a nyelvét.
Szatmári bácsi az autólakatos és fényező telefonált, hogy kicsit késik, mert hál Isten tegnap volt egy kis eső,
amiért mindig imádkozik, mert akkor több munkája van a csúszós utak miatt.
Egy nagy terített asztal közepén egy gyanús tisztaságú lavór volt letakarva,
ebben volt a fagyi és letettem mellé a BMW tortát.
Nagy hurrával fogadtak, körbeálltak és Cunci azt mondta:
Írt egy rövidke verset, és most elmondja.
Nem szeretem a trágárságot /papi nevelést kaptam, bár nem látszik rajtam/, de most, muszáj szó szerint leírnom.
Cunci bácsi felmarkolt egy csavart a munkapadról és szavalta:
Rohrmann Cunci ide áll Gyuszikának gratulál
Egy kis csavar a kezemben Egy nagy Lófasz a seggedbe!!!!
Isten éltessen kis barátom.!!!!
Még fel sem ocsúdtam Vörösmarty Mihály szintjét súroló verstől, Mikor Gebei Józsi bácsi átkarolt,
kezét nyújtotta, majd azt mondta:
Gyuszikám engedje meg, hogy gratuláljak huszadik születésnapja alkalmából:
Hát az Isten b@sszameg!!!. Erre tényleg nem számítottam.
Egyébként tegezett, de most a jókívánság miatt magáznia kellett.
Na akkor lássuk a fagyit, szólt Nagy János asztalos. / képzeljétek jelenleg 95 éves, nemrég beszéltem vele,
és még több esze van, mint az egész Parlamentnek, csak minden izülete kikopott
és kezét, lábát fájdalmakkal tudja mozgatni, de egyedül él és ellátja magát. /
Leemelte a lavórt takaró leplet, és az edény közepén, egy kétforintos fagylalt állt a lapos talpú tölcsérben,
és Évike csalódott arcát látva, mindenki nagyot nevetett.
Ekkor futott be, tökéletesen időzítve Szatmári bácsi, aki valóban egy hatalmas porcelán tálban fagyit, és tejszínhabot hozott.
Az öltözőből poharakat és kanalakat varázsoltak elő, hogy megbirkózzunk a valóban „ Lavór „ méretű finomsággal.
A BMW tortát nem engedték, hogy felvágjam:
” Vidd csak haza, mert ez a szüleid ajándéka és nem képzeled, hogy megesszük a te tortádat.”
Talán még egy órácskát maradtunk, vidám hangulatban, a kiadós fagyi falás után,
majd megköszönve az igazán nagyon kedves baráti ünneplést, mert ilyenre valóban nem számítottam, elbúcsúztunk
és, hogy vendéglátóimnak is emlékezetes legyen szülinapom, Évike mindenkit kétszer is megpuszilt,
amire Ők nem számítottak, És azt mondták:
Ez jobb volt, mint a fagyi, ezzel kellett volna kezdeni.
Hát volt néhány születésnapom a huszadik óta, de erre nagyon szívesen gondolok vissza,
mert bár én voltam az ünnepelt, de a szívem mélyén tudtam, hogy ez szeretet nemcsak nekem szól,
hanem drága szüleim megbecsülését is jelenti.
Még akad néhány „ össze - vissza”,
ahogy Főorvos teniszpartnerem, Doktor Janus Pannonius mondaná, emlékezetem tárházában,
és ahogy a Kádár rendszerben mondtuk, ha Isten és a párt akarja, megosztom Veletek.
Utóirat: Ezt már a frissen operált szememmel írtam, szemüveg nélkül. HURRÁ !!!
És rohan az idő, mert ennek is már 5 éve és most Csütörtökön sikeresen betöltöttem a 86-ot.
2012-08-26. Mikor ezt a kis írást publikálom, már 87 is elmúltam és még motorozom, autót vezetek,
hetente háromszor teniszezek és amint látjátok irkálok. Hálisten.
Valahogy ezt a 87 –t sokkal jobban becsülöm, mint a megírt 20.-at. 2013-11-01.
2016!! És és most Augusztusban múltam 90 és még mindig teniszezem/ sajnos egyre gyengébben,
de ezt társam előtt titkolni próbálom/.
Még motoroztam is remek kis Simsonommal,
de sokkal kevesebbet, mert kicsit elkényelmesedtem és inkább autózok.
De a legfontosabb, hogy még nagyjából eszemnél vagyok, persze maximálisan oda kell figyelnem,
mert két tennivalóból egyet biztos elfelejtek.
Kézcsók a nagymamának. GYUpp 90 + 40 nap.
(Almásy Béla)
|
|
| |
|
