| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: Audrey: Kegyelemért |
|
...
Égő fáklyánk a vágy mocsarába fúlt
Nekünk már nincs közös hajnalunk
Vitorlát bontott régen a múlt
S a csendből épül vaskos várfalunk
Mert elkoptak az egykor mohó szavak,
S már visszhangot sem hord a szél,
Oly régen volt hogy téged láttalak,
Csak kósza emlék, mi rólad mesél.
A nap sem kel fel soha többé.
Örök sötétség, átok és kárhozat -
Csak egy tündérmese vált ma köddé
A Mindenséghez képest csekély áldozat.
Ne sírj, hisz nem kár azért, mi elveszett
Csak egy bánatos szív, mi akkor meghasadt
Üszkös hamvaiból egy fekete folt maradt:
S az kiált fel még szűntelen az égbe
Kínok közt gyötrődve, kegyelmet remélve
Ne kapja ezt büntetésül senki, mert nincs
az a bűn, melyért a megtorlás joggal lehetne
ily kemény, s vigaszra mindent feladva sincs
semmi remény, ha vétked épp csak annyi, hogy
az égből lopva szikrát, mertél igazán szeretni,
s mi nagyobb bűn, hogy gyöngyeidet széjjelszórva
nem tudtál feledni. Tán nem volt érdemtelen.
Elhullt cseppjeit felfűzi majd más, és
dícsekszik is vele. Nyakában a gyöngyeiddel,
mi könnyeiddel tele, tán még szépnek is látszik.
S üvöltő fájdalmadban örömét lelve
Üszkös szíved fölött élvezettel játszik.
Ő meg csak hallgat, némán szemlélve e klisét-
oszló tetemednél nem ül majd gyászmisét,
mert az veszteseknek nem jár. S ki nem veszített
semmit: egy feneketlen verem, mi egy helyett
száz másikat terem. Értéke csak annyi.
Még nem értesz. Fáklyád fénye elvakít.
Tán egyszer túllépsz a körön, mi felnagyít,
S ha majd átlátsz a fejük fölött,
felleled a kristályt az üveggyöngyök között.
|
Ideje: Június 04, hétfő, 15:29:58 - Netelka
|
|
| |
|
Vissza a kirakathoz
 |
|
|
|
|
| "Audrey: Kegyelemért" | Belépés/Regisztráció | 5 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Audrey: Kegyelemért (Pontok: 1)
- lena1 Ideje: Június 05, kedd, 22:16:29
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Mennyire tud fájni egy vesztett szerelem,
melyről hitted Tiéd, de nincs már nyomasem és ahogy a szél, elfújja a felleget, szürke bársonyával Téged is betemet, melyből többé ki nem léphetsz,
de mi szép volt benne, megmarad emléknek. Szép a versed Adri, nagyon tetszett. Puszi.Lena |
|
|
|
|
|
Re: Audrey: Kegyelemért (Pontok: 1)
- tamiska (tami@mailbox.hu) Ideje: Június 11, hétfő, 09:13:08
(Adatok | Üzenet küldése) | Ez is szabad vers! De rendszertelen rímelhelyezésekkel, néha 1-4 ráfelelésekkel.
Tanultam belőle szép gondolatokat, fogalmazásokat.;
"az égből lopva szikrát, mertél igazán szeretni,"
Szép, magamba írtam.
TáMi |
|
|
|
|
|
Re: Audrey: Kegyelemért (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Június 11, hétfő, 12:36:20
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Uhh... Átéltem szóról-szóra. De a végén a remény szikráját is... |
|
|
|
|
|
Re: Audrey: Kegyelemért (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Június 14, csütörtök, 11:21:41
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Gyönyörű vers, Audrey. |
|
|
|
|
|
Re: Audrey: Kegyelemért (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Június 15, péntek, 20:29:52
(Adatok | Üzenet küldése) | | Tetszett??? Köszönöm Nektek, ennek örülök... Nem tudnám mégegyszer megírni. Ez akkor egy adott érzelemből íródott, amit lehetetlen volna reprodukálni, de talán nem is baj. Így viszont egy emlék. |
|
|
|
|
|
|
