[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 150
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 150


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Próza: szemilla: Kötéltánc




A FÉRFI

A férfi a függöny mögött vár. Már rajta a ruha, csupa csillogás, a smink nem takarja el arcán a ragyogást.
Előtte ott a lány, ki most hátrapillant. Összemosolyognak. Igen, mindig ez van. Mindig ez a jóleső várakozás, amit mindig is annyira szeretett. Előtte a lány, akit szeret. aki vele lélegzik, aki bármire képes... Kicsit közelebb hajol hozzá. Beszívja az illatát. Igen, ő a porondra született.

Mióta él, a cirkusz az élete. Rajongott az apjáért! Csodálva nézte a kötélen, ahogy olyan magabiztosan mozog, hogy sosem látszik rajta a félelem. Hogy minden nap az életével játszik. Gyakran kérdezték tőle, miért nem használ hálót vagy biztosító kötelet. "Ebben van a varázslat!" - felelte olyankor magabiztosan. "Meghalhatnék, de nem fogok. Mert megtanultam a szakmát. Mert tudok minden trükköt. Mert bízom magamban."

Soha nem jutott eszébe, hogy lehetne más is, mint kötéltáncos. Figyelte az apját. Figyelte, ahogy dolgozik. S mikor nem látta senki, fellopózott ő is a kötélre. Biztosan tudta, nem eshet le. Az apja fia volt.

Mikor megismerte a nőt, nagyon kellett valaki, aki vele érez, vele lélegzik. A világ olyan zavaros lett körülötte. És akkor jött ez a lány, és nem volt olyan, amit meg ne tanult volna, ha kérte. Tehetséges! Nagyon tehetséges! És büszkén nézett az előtte álló nőalakra, mint ahogy szobrász néz egy remek darabra, ami épp most került ki a keze közül.

Szegény! Sose fogja megszokni a veszélyt. Most is, megint, ahogy hátranézett, látta a szemében a félelmet. "Ne félj!" - mondta neki a szemével. Hiszen tudta, a lány szavak nélkül is érti őt.

Csak gyulladna már ki az a piros lámpa ott, a függöny fölött. Már szeretne ott lenni! Fent a kötélen! Szeretné azt a gondtalan néhány percet, mikor semmi más nem számít a világon, csak a lépesek jönnek sorra, egyik a másik után, csak az egyensúlyt kell megkeresni, csak mindent pontosan úgy kell tennie, ahogy az apjától látta. És akkor ma este is zeng a taps, és a világ kicsit szebb lesz. Tőle lesz szebb, és ettől a lánytól, aki olyan bátor. Olyan bátor mint ő! És függ tőle, és ő vigyáz rá, hiszen ők ketten egy csapat...

Elcsitul a taps, a porondon vége az előző számanak. Most már mindjárt ők következnek. Kigyullad a piros lámpa. A függöny ketté nyílik. Most már jó.
Most kezdődik az élet. Az élet, amit gyerekként álmodott magának. Most pont olyan, mint az apja. Felesleges a háló. Hiszen ismer minden trükköt. Vérében a kötéltánc. És itt ez a lány is. Aki szereti őt. És itt lesz vele holnap is. Majd kigyullad újra a fény, és nem számít többé semmi, mert csak a varázslat számít. Csak ez számít.



A NŐ

A lány a függöny mögött vár. Már rajta a ruha, csupa csillogás, a smink eltakarja arcán a félelmet.

Mögötte ott a férfi. Hátrapillanat. Összemosolyognak. Igen, mindig ez van. Mindig ez a szorongás, amit sosem fog megszokni. Mert ezt nem lehet megszokni, ezt a görcsöt itt a gyomrában. Ez szörnyű!! Ezt nem akarja!

A férfi a vállára rakja a kezét. Mindjárt kezdődik. Még néhány taktus az előző számból, aztán a taps, kigyullad a fény... Utána már könnyebb. Akkor már nem gondol semmire. Akkor már a félelemre se gondol. Csak ez a várakozás ne lenne! Jaj, nem bírja ki! Ha nem lenne, most itt mögötte a férfi, talán el is futna. Fütyülne a szerződésre, meg a világra! Ő élni akar! Ő még fiatal! Még annyi mindent szeretne! Családot, gyerekeket, egy kis nyugalmat...

Újra a férfira pillanat. Most komoly az arca. Nem szól semmit. Már szavak nélkül is megértik egymást. A férfi azt mondja: "Ne félj!" Ő pedig lesüti a szemét. Beletörődött. Jó rendben van. Nem félek.

Nagy levegő.. Gyulladjon már ki az a fény ott a függöny fölött! Jaj, már megint milyen hosszú a taps! Gyerünk már! Gyerünk! Kezdődjön hát a tánc. Kötéltánc. A varázslat. A nagy mutatvány, hogy mindketten életben maradnak. Jaj, miért kellett neki megismernie ezt a férfit? Miért hitte azt, hogy majd nem fog ő sem félni? Mert a férfi sohasem félt. Ő magában bízott, a lány meg a férfiban. Azt mondta, meg tudja csinálni, hát megcsinálta. Felment hat méter magasra, ha kell bakot tart a férfinak, fél kézzel, ha kell, a férfi fején is megtartja magát, mert azt mondta, nem lesz semmi baj.

De ilyenkor a várakozás hosszú pillanataiban, elbizonytalanodik olykor, hogy talán téved ez a férfi. Talán nem éri meg a kockázat. Talán nincs semmiféle varázslat. Hiszen, ha alul lenne a háló, akkor már minden sokkal kibírhatóbb lenne. Akkor nem kellene félnie, hogy egyszer, egy rossz mozdulat miatt, odaveszhet minden álma. Lehet, hogy örökre nyomorék marad. És akkor mit ért ez az egész? Hogy napról napra az életével játszik...

Elcsitul a taps. Kigyullad a piros lámpa. A függöny ketté nyílik. Most már jó. Már nem kell gondolkodnia, mi lesz. Csak a lépésekre figyel. Ahogy a férfi tanította. Csak az számít, mi lesz a következő lépés... Mosolyog... A mutatvány elkezdődött.

Csak egyszer remegett meg a lába, de szerencsére azt a férfi nem látta. A varázslat ma is töretlen maradt. Nézi a férfit, látja arcán azt a különös fényt, a ragyogást. és tudja: a férfi most, igazán boldog.

És már azt is tudja, hogy holnap is ott szorong a függöny mögött. Holnap is érzi majd azt a görcsöt a gyomrában. Holnap is felteszi magának újból a kérdéseket. De majd kigyúllad, újra a fény. De majd nem számít többé a félelem, mert csak a varázslat számít. Csak ez a férfi, akire rábízta az életét. Csak ez számít.
Ideje: December 20, csütörtök, 20:06:31 - Netelka

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
Vissza a kirakathoz

32. szám

"szemilla: Kötéltánc" | Belépés/Regisztráció | 14 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: szemilla: Kötéltánc (Pontok: 1)
- lena1 Ideje: December 20, csütörtök, 20:45:22
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Mindig tanulok tőled, Szemi, Most én is eldobtam a félelmeim, mert való igaz, hogy az életben csak a varázslat számít és az ott van, ahol nem is gondolnánk. Nagyon tetszett az írásod.Puszi.Lena



Re: szemilla: Kötéltánc (Pontok: 1)
- piroman Ideje: December 21, péntek, 10:06:09
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Igen, mások vagyunk. Tökéletesen ábrázoltad. S talán csak a varázslatban tudunk (majdnem) egyek lenni. Szép volt, Vadalma!



Re: szemilla: Kötéltánc (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: December 21, péntek, 10:52:38
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Imádom az írásaidat és Téged és...a varázslataidat..



Re: szemilla: Kötéltánc (Pontok: 1)
- kisssp Ideje: December 21, péntek, 15:41:19
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Igen! A varázslat...mötte bizalom, aggódás, titkolózás, néma tiltakozás, és mindez emberien, élvezetesen megfogalmazva!
Üdv.: Péter



Re: szemilla: Kötéltánc (Pontok: 1)
- ho (yourwell.com) Ideje: December 21, péntek, 18:38:02
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
jó veled együtt fönn lenni



Re: szemilla: Kötéltánc (Pontok: 1)
- hori Ideje: December 22, szombat, 07:36:03
(Adatok | Üzenet küldése)
Remekül ragadtad meg a pillanatot! Varázslat, valóban! (Vajon hallja-e a tapsot a produkció közben, amikor koncentrál? Vagy csak a végén?)



Re: szemilla: Kötéltánc (Pontok: 1)
- meva Ideje: December 22, szombat, 15:11:23
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Szép írásod nagyon sokat elmond az emberi kapcsolatokról (is). Szeretettel gratulálok: Éva



Re: szemilla: Kötéltánc (Pontok: 1)
- ovobacsi Ideje: December 22, szombat, 16:11:31
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
nagyon ott van a szeren! :)



Re: szemilla: Kötéltánc (Pontok: 1)
- szemilla (szemilla@citromail.hu) Ideje: December 24, hétfő, 10:57:28
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
huh! engem is meglepett, hogy Lacobá elővette ezt a régi írásomat! megtisztelve érzem magam, igazán! és örülök, ha tetszett, annak aki erre tévedt:)))



Re: szemilla: Kötéltánc (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: December 24, hétfő, 14:07:44
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Jó helyen van itt ez az írás...Nagyon tetszett most is...:))))



Re: szemilla: Kötéltánc (Pontok: 1)
- kiralylany Ideje: December 26, szerda, 18:31:59
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Valakit így szeretni, mint a lány a férfit, hát, ehhez kell az igazi bátorság! Jó kis írás Szemi!



Re: szemilla: Kötéltánc (Pontok: 1)
- soman (soman@mailbox.hu) Ideje: December 28, péntek, 05:18:41
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
A nézőpont kérdés változón átható fénye. No és persze, a kötéltánc a magasban. Remek írás, gratulálok!



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.34 Seconds