| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Próza: Könyves Tóth Enikő: Giveret Rózsika |
|
...
Már túl a nyolcvanon, halvány vonalak mutatják egykori szépségét. A millió ránc konokká, keménnyé változtatta arcát. Ma már naphosszat csak ül, maga elé nézve az örökké sötét szobában. Ő azt mondja, a napfényt kerüli, valójában ez a félsötét az ő világa. A falakon gyermekei, unokái képei, az egész élete. Minden képen mosolyog a férje, örök derűvel, soha el nem múló rajongással. Pár éve temette el.
Hogyan is tud élni nélküle? – minden nap felteszi a kérdést önmagának.
Péntek van, készülődik a sabathoz. Már az asztalon a hófehér terítő.
Kiveszi a gyertyatartót a templom illatú szekrényből. Az ódon ezüst gyertyatartóban szálfa egyenesen áll az öt gyertya. Kalács az asztalon, bor csak ritka alkalmakkor. Szorosabbra fogja a kendőjét. Szigorúan vallásos. Milyen boldog fiatalasszony volt, rabbi fia lett az ő férje…
Halálos pontossággal meggyújtja a gyertyát. Kezében a bibliája - kitvei kodes – imádkozik, kitpalel. Elohim! – kiált a végén.– Isten! Megtöri a kalácsot, gyorsan elfogyasztja az egyszerű vacsorát. Beköszön a lánya, unokája. Érzéketlen. Csendre vágyik. Felemeli elgyötört arcát egy képre, kisfiára. Okos, ártatlan tekintet, mosolygó arc, még egészen apró gyermek. Megrohanják a múlt kegyetlen emlékei. Rohan velük a vonat, még van remény, amíg nem áll meg – gondolják. Mindketten szorosan fogják Lajzerka kezét a dermedt némaságban. Az idő végtelen. A kisfiú biztonságban érzi magát imádott szülei mellett. Megszólal: Imale! Abale!
Lajzerka jó kisfiú, nem kéri a reggeli kakaót. Csókba fulladnak a szavak.
A fájdalom a szívéig hasit. Nem – nem emlékezem. Feláll, egy korty víz visszarántja a jelenbe.
Most is ólomlábakon megy az idő. A gyertya már halvány lánggal ég, megmegvilágítja a komoly bútorokat és a lehunyt szemű asszonyt.
A jeruzsalemi "Jad Vashem"–ben, ami annyit jelent "hely és név", a gyermekek emlékhelyén a vaksötét teremben üvegfalak tükrözik vissza öt gyertya lángját. Minden láng egy–egy gyermek lelkét szimbolizálja. A háttérből női hang hallatszik, amint a gyermekek nevét, életkorát és születési helyét sorolja, újra és újra az idők végezetéig.
|
Ideje: Február 05, hétfő, 11:47:17 - Netelka
|
|
| |
|
Vissza a kirakathoz
 |
|
|
|
|
| "Könyves Tóth Enikő: Giveret Rózsika" | Belépés/Regisztráció | 4 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Könyves Tóth Enikő: Giveret Rózsika (Pontok: 1)
- mango Ideje: Február 05, hétfő, 20:43:21
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Még ma is szép. És az is marad, Enikőm. |
|
|
|
|
|
Re: Könyves Tóth Enikő: Giveret Rózsika (Pontok: 1)
- hori (hori@mailpont.hu) Ideje: Február 06, kedd, 12:47:06
(Adatok | Üzenet küldése) | | Szeretem ezt az írást. :)) |
|
|
|
|
|
Re: Könyves Tóth Enikő: Giveret Rózsika (Pontok: 1)
- Khama Ideje: Február 07, szerda, 22:43:45
(Adatok | Üzenet küldése) | | Most is könnyeket csaltál a szemembe. |
|
|
|
|
|
Re: Könyves Tóth Enikő: Giveret Rózsika (Pontok: 1)
- edami Ideje: Február 09, péntek, 18:51:33
(Adatok | Üzenet küldése) | mango, hori, khama koszonom, hogy ismet olvastatok, joleso erzes ujra e novellanal talalkozni.
Szeretettel:edami |
|
|
|
|
|
|
