vorosliliom
Hallgasd ma lankadt létű szavam,
hajolj ma,
kérlek, közelebb,
Uram, ma súlyos kín szakad,
s vigaszt Tenálad
keresek!
Vedd aranyát a gondolatnak,
bontogasd sorsom
csomóit,
bíztass, hogy egyszer elapadnak
szemembe-futó
könnyeim!
Még mindig hiszek hatalmadban,
a karácsonyi
szeretetben,
a Jézsuskában, Mikulásban,
a jók-foganta
kegyelemben,
és hiszem, hogy e szent napon
a hitvány-lelkű
emberek
feléd fordulnak, s jóságukkal,
majd másokon
segítenek.
Ma én sem kérek Tőled mást,
csupán egy szerető testvért,
egy anyukát, egy apukát,
kérlek, csak ma, a
kedvemért…
mert olyan árván sodródom,
mint ágtól fosztott
falevél,
nincs családom, nincs otthonom,
nincs felém fordított
tenyér.
A foszló kalács illatában
rejlenek
gyermekálmaim,
és mai könyörgő imámban
összes földi vágyaim.
Szelíden imádkozom Hozzád,
mércéül másnak
adassék,
hisz végre tudom, hogy a család
mindennél nagyobb ajándék.