| Küzdőtér |
|
|
|
Pzoli
Természet rajzolta, csiszolatlan márvány,
Vízcseppen megbukó fény törte szivárvány,
Szabadon szárnyaló szele ős pusztáknak,
Csábító mosolya csalfa Délibábnak.
Azúrkék tengernek szeszélyes hulláma,
Tűz hűséges őre, Istenek leánya,
Merészen az ég felé cikázó fecske,
Ártatlan mosolyú gyönyörű menyecske.
Heves nyár lehelte tikkasztó hőség,
Istenek jussaként megtermett bőség,
Vad árral dacoló életmentő bárka,
Melegségre vágyó árva madárka.
Hűsen ringó rengeteg erdők suttogása,
Tó tükrét kékítő egek földi mása,
Pattogó tűz mellett felcsendülő ének,
Éltető forrása lélek melegének.
Kandallóból lobbanó, láng lehelte este,
Szívben zengő hegedű törékeny fa teste,
Barackfa virággal beborított ága,
Almát termő édenkert legszebbik virága.
|
|
| |
|
Vissza a kirakathoz
 |
|
|
|
|
| "Pzoli: A Nő " | Belépés/Regisztráció | 1 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Pzoli: A Nő (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: április 27, kedd, 06:55:37
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Egyszerűen fantasztikus... Jó, hogy ilyennek látsz minket... Sajnálom, hogy régóta nem olvashatunk tőled új műveket. Versed megérdemelte, hogy a kirakatba került...:)))) |
|
|
|
|
|
|
