| Küzdőtér |
|
|
|
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Almasy: A csülök (Pontok: 1)
- a_leb Ideje: November 22, kedd, 14:54:13
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nos nem hagyhatom szó nélkül ezt a szerintem egyébként nem előremutató vitát, minden tiszteletem mellett.
Almásy Béla Gyula írásait mindig, kivétel nélkül az az őszinte megfogalmazás, tiszta, ugyanakkor gondolkodásunkhoz hasonló asszociatív történetvezetés jellemezte és jellemzi itt is, amitől könnyen, szinte észrevétlenül kerül közel az olvasóhoz. Ez olyan alapvető irodalmi érték a modorosságoktól, direkt leütésektől hangos világunkban, hogy nem lehet nem élvezettel olvasni, befogadni ezeket az írásokat.
Nem vitatom, hogy klasszikus irodalmi építkezést, szigorú szabályosságokat, nyelvi blikkfangokat, és egyéb felszisszenésre késztető irodalmi tornamutatványokat inkább csak nyomokban tartalmazza, hogy itt-ott kisebb megfogalmazásbeli, ne adj ég, nyelvtani hibákat is vét (amelyekre felhívjuk a figyelmét, és egyre tisztább ebből a szempontból is az írása), de bennem például éppen ettől emberibb és őszintébb, mint egy vegytiszta prózai alkotás. Nekem ez nagyon fontos, és Gyula életét így, az írásain keresztül megismerve azt mondom; az egyedisége is erősen kiemeli a portálon olvasott, olvasható művek közül.
Bennem azért van különösképpen helye itt, mert talán erős bennem a mese iránti vágy, a legkisebb királyfi a legszimpatikusabb minden esendőségével együtt, és tudom, hogy az istálló sarkában az a rozzantnak tűnő gebe tulajdonképpen egy táltos, és sokkal messzebbre képes repíteni, mint a fényesre simogatott szőrű paripák. Aztán hogy tévedek-e? Majd kiderül...
aLéb
|
| Szülő |
|
|
|
|
Re: Almasy: A csülök (Pontok: 1)
- Almasy Ideje: November 22, kedd, 15:55:04
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Zseva, Kedves Évikém! Köszönöm hogy megvédted gyenge és nem művészeti alkotásomat, ami valóban nem az, bár egy ember életének a megmentéséről szól.
Pár évvel ezelőtt a következőket írtam diák életemről:
Kétféle tanár van.A nagyobbik része minden körülmények között tanár, képtelen a diákot ember számba venni és iskolán kívül is bárhol találkoznak, mindig lekezelően bánik tanítványával és tanári fensőbbségét érezteti vele. A tanárok kisebb és általam nagyon szeretett és megbecsült része csak az iskolában tanár, egyébként ember és velem is tudatja emberségét.Tudom, hogy történetem a csülökről valóban nem művészeti alkotás, gondolom szakember tanárunk sokkal művészibben megtudná írni, bár nem volt résztvevőként a helyszínen. Olvastam művészi küzdelmét a hibás szifonnal és ha csak olyan rossz indulatú kritikus lehetek, mint szakemberünk, akkor szerintem én sem éreztem művészeti alkotásnak, inkább egy gyenge kabaré jelenetnek, mondjuk a Vidám Színpadon. De lehet, hogy tévedek, én csak egy mazsola Full tag vagyok, akit megbecsülnek
és mindig sok és szívemet melegítő h.sz.-eket kapok, persze nem csak hármat, mint helyesírással küszködő irodalmi tanárunk. Még csak annyit mondanék jóindulatúan, hogy a monitor jobb felső sarkában lévő kis jelet használva, nagyítási lehetőségünk van. Persze egy szakembernek ezt nem kötelező használni, inkább a kis bötüket silabizálja.
Évikém sok szeretettel ölellek, mint mindig GYUpp
|
| Szülő |
|
|
|
|
|
