Nem magamért


Tán el sem hiszitek,
hisz' annyiszor mondtam,
nem magamért utazok
hajnali buszokban,
zötykölődök, visítva
vágtató villamoson,
döntöm fejem hátra
pálinkaszagú vonaton,
nem magamért taposok
kuplungot, vagy féket,
fázítok huzatban
kezet, fejet, térdet,
nem magamért rágok
többnapos száraz pogácsát
a hátsó sorban ülve,
hogy mások ne is lássák,
nem magamért járok
ugyanabban mindig,
és nem tudom, hogy sárga
inghez milyen kendő illik;

De mégis! Csakis magamért!
Hadd legyek én boldog!
Magamnak akarok csak
szerelmet és csókot,
magamnak akarom
a gyerekem mosolyát,
nyugalmat akarok,
ágyat, sültet, pipát,
párnát, csendet, rendet,
örök busztalanságot;

Jobb, ha békén hagytok!
Míg valamit meg nem bánok...