| Küzdőtér |
|
|
|
Almasy
Zöldike. 2012-08-17
Kerti kis madár.
Mindössze 15 cm. Nem csiripel. Inkább tyütyügő hangokat ad röptében. Színe élénk zöld. A mi madárkánk budai lakós.
Az elegáns Pasaréten lakik. A Sporttelep mellett.
Talán tíz méter magasan, egy nagy fában. Egy védett odúban.
Szeret csavarogni. Elrepülget, akár az Ördögárokig is egy kis extra csemegéért. Nyár eleje volt, váratlan hőség és szélviharral sűrített záporok.
Zöldike a pasaréti körforgalom melletti fák között, szó szerint bogarászott, mikor a vihar kitört.
Gyors szárnycsapásokkal igyekezett védett odúja felé.
A sporttelep felett egy hirtelen és nagy erősségű szélroham a Ditró utcai lakótelep falához csapta.
Szárnytörötten, egy első emeleti erkélyre zuhant. Rubin László újságíró lakásának erkélyére.
László egy természetvédelmi lap munkatársa volt.
Sokat volt vidéken, lehetett árvíz, vagy aszály, földcsuszamlás, gabonabetegség, vagy gyümölcs hernyójárás.
Most Pécsről jött Opeljával hazafelé, mikor elkapta a vihar.
Nem mert, de nem is lehetett tovább menni, a lezúduló víztömeg miatt. Bemenekült a közeli benzinkút védelmébe.
László fiatal özvegy volt. Talán másféléve vesztette el második feleségét. Pedig majdnem húsz évvel fiatalabb volt nála.
Azóta keserű, szomorú, célnélküli ember. Úgy érezte csak úgy beleél a világba, örömök nélkül.
A vihar elszáguldott és még világosban hazaérkezett.
Ablakot nyitott és kiment erkélyére megnézni, mit tett szeretett virágjaival a zivatar. Megtalálta a földön fekvő, alélt kismadarat. Óvatosan felvette, bevitte a lakásba, látta, hogy él, de sérült
és és és Nem tudta most mit csináljon.
Ugye mi férfiak, ha megáll a tudományunk, egy okos nőhöz menekülünk segítségért.
Lászlónak a legközelebbi okos nő első felesége volt. Már tíz éve elválltak, de nem haraggal, megegyezéssel. Telefonált.
Éva festőművész. Elismert, sikeres. Könyvet írtak Róla és alkotásairól. Azonnal segítőkész volt.
Mivel Internetje nincs, a telefonkönyvhöz fordult segítségért.
Este 9 óra volt. Rátalált a „fehér kereszt” állatvédő ligára.
Másnap reggel odatelefonált. Egy nagyon kedves hölgy, nagy szeretettel fogadta a bejelentést a sérült madárkáról.
Megígérte, hogy még a délelőtt folyamán érte megy, és továbbiakban gondját viseli.
Éva felhívta Lászlót, hogy jönnek a madárkáért,
ne merjen kimozdulni. László egy vattával bélelt dobozban tartotta a sérült madárkát. Kenyérmorzsával próbálta etetni és egy tányérkába vizet is tett a dobozba.
Zöldike bágyadtan mocorgott, nem evett, talán ivott egy keveset.
11 órakor csengettek. Egy kimondottan csinos, mosolygós, fiatal hölgy érkezett. Koltai Mária vagyok, de akik ismernek, Marcsinak neveznek. A madárkát nagy szeretettel és hozzáértéssel,
egy magával hozott kis kalitkába tette.
Lászlót megérintette a lány tiszta szépsége, kedves mosolya. Felesége elvesztése után, most először érezte, hogy talán van még nő, akit szeretni tudna.
Szeretnék érdeklődni madárkám állapotáról.
Lehetséges, hogy Marcsikát felhívjam?
Természetesen mondta a leány, felhívhatja a Ligát, de inkább engem keressen, megadom a mobil számomat. Elköszönt.
Lászlóban furcsa érzések kavarogtak. Találtam valamit, de nem az enyém. Semmit nem tudok róla, de mégis megzavart.
De jó, hogy megadta mobilszámát, már holnap megkeresem.
Másnap délelőtt telefonált. Marcsika az első csengetésre felvette. Elmondta minden rendben Zöldikével, állatorvos megvizsgálta,
sérült szárnyát kimerevítette, mondhatni sínbe tette.
Egy nagy kalitkában van, több sérült kismadár társával.
Már evett is és nem kell aggódni, gyorsan meggyógyul.
László megköszönte a beszámolót a madárkáról.
Nagyon nehezen, de kinyögte, hogy szeretne Marcsikával találkozni.
Tíz másodperc csend után megszólalt a lány.
Dunabogdányban lakom. Most itthon vagyok.
Instabil cukorbeteg vagyok.
Holnap vizsgálatra megyek Óbudára a SzentMargit korházba.
12 órára vagyok bejelentve. Nem tudom, mikor jövök ki, az is lehet, hogy bent tartanak. Várjon meg 12 előtt 10 perccel a korháznál,
ha még úgy gondolja, hogy látni akar.
Így kezdődött László új élete. Furcsa fintora a sorsnak, hogy nemrég elvesztett feleségét úgy ismerte meg, hogy Őt ápolta, mint hivatásos ápolónő és egymásba szerettek.
Most megismert egy csodálatos lányt, aki komoly beteg.
Zöldike balesete Júniusban történt. Most Augusztus közepe van. Marcsi cukorbetegsége nagy és veszélyes ellenfél.
Többször napokig korházban volt, beállították cukorját,
de nem tudták stabilizálni. Most egy kis műszert visel testén,
amely érzékeli cukorszintjét és alkalmi inzulinadagolással tartja egyensúlyban.
Marcsi elfogadta László barátságát és lehet,
hogy ebből szerelem lesz.
László boldog. Már nem keserű, szomorú, célnélküli ember.
Van életcélja, egy nagyon szeretetre méltó és szeretetre vágyó ember. Mindez köszönhető Zöldikének. /persze a vihar is besegített/.
(Almásy Béla)
|
|
| |
|
| "Almasy: Zöldike" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Almasy: Zöldike (Pontok: 1)
- a_leb Ideje: Augusztus 08, kedd, 18:14:15
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Ha csak egy kis kalitkát látnék egy kirakatban, mától ez az írás jutna az eszembe. Remek, őszinte természetességgel mesél, és a "minden jó, ha a vége jó" érzés kerített hatalmába, ahogy itt, a Kirakatban olvastam.
aLéb |
|
|
|
|
|
|
