Küzdőtér |
|
|
|
|
Vers: naiva: Színek, emlékek |
|
naiva
Kék a tenger, kék az ég,
horizonton összeér.
Amerre a szem ellát
szabad a tér, nincs határ.
Kék az ég és zöld a domb,
hegyeket fed nyári lomb.
Átölel, karjába zár
aranyszínű napsugár.
Sárga homok, sárga Nap
vakít, izzít, tüzet ad.
Kívül-belül melenget,
testem, lelkem nevethet.
Pettyes, festett nyári ég...
Feketéje földig ér.
Palástján a csillagok
fázósan belébújok.
S míg az eget figyelem,
nyugalom ül szívemen.
Ó, mennyi csillag ragyog!
Balga, ki most nem boldog.
Tenger kékje, zöld lombok,
emléke még nem kopott.
Ám a nyár már messze jár,
szürke égből köd szitál.
(S. Farkas Zsuzsanna)
|
|
| |
|
"naiva: Színek, emlékek" | Belépés/Regisztráció | 1 hozzászólás | Search Discussion |
| Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: naiva: Színek, emlékek (Pontok: 1) - Anna1955 (anna.lorinczi.l@gmail.com) Ideje: November 19, vasárnap, 21:21:40 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagyon tetszett a vidám ritmusa a versnek. Örömmel olvastalak. :)) |
|
|
|
|
|
|