Küzdőtér |
|
|
|
|
Vers: Teru: No ugye... |
|
Teru
No ugye, mondtam én, eljön az a nap
amikor sorsod már többé nem kímél,
s ősz fejed majd két kezedbe hajtod,
és eltorzulva majd a sápadt arcod,
nem fog csikarni könnyet senkinél...
No ugye mondtam én, eljön az a nap,
sok lesz a korbács, mit hátadra kimérsz,
az útirányt egyedül te tartod,
és te húzod majd magadra a hantot
s ne hidd hogy onnan egyszer visszatérsz.
S most ugye, fúj a szél, messze jár a nap,
már alig több a lét néhány centinél,
s ha kopognak, ne nyisd ki az ajtót,
de hörögj még fel egy utolsó jajszót,
s a lélek benned immár semmin él...
(Gligorics Teru)
|
|
| |
|
"Teru: No ugye..." | Belépés/Regisztráció | 1 hozzászólás | Search Discussion |
| Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Teru: No ugye... (Pontok: 1) - Anna1955 (anna.lorinczi.l@gmail.com) Ideje: November 17, péntek, 14:07:41 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagyon elgondolkodtató, komoly vers.
Örülök, hogy kiemelésre került a kirakatba. |
|
|
|
|
|
|