Küzdőtér |
|
|
|
|
Vers: Eroica: Nyáralkonyi álmok |
|
Eroica
Tolakszik már az ősz, az éj teste fázik,
a búcsúzó évszak sorvége kilátszik.
A fák közt susogás- denevér száll halkan-,
estharang dallama sóhajt a magasban.
Suttog az alkonyszél, benne hangod hallom,
hív az ismeretlen, simogatja arcom.
A kései vendég visszahozza álmom,
estikeillattal itatja kabátom.
Lehull a szürkület, ledobja a leplet,
csendben szól valaki: Lehet, hogy szeretlek…
Nyárálmokat szül most az éj a világra,
várhat talán kicsit a halál kaszája,
mert nem halt meg a Nap, az árnyból is fény lett,
várhat talán kicsit még az az Enyészet.
(Péter Erika)
|
|
| |
|
"Eroica: Nyáralkonyi álmok" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
| Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Eroica: Nyáralkonyi álmok (Pontok: 1) - a_leb Ideje: Szeptember 18, kedd, 10:27:38 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Erika oly jellemző vezetése, írásának finom íve nagyon szépen olvasható ki itt is, örömmel tettem. Méltó helyén van itt.
aLéb |
|
|
|
|
|
Re: Eroica: Nyáralkonyi álmok (Pontok: 1) - blue Ideje: Szeptember 18, kedd, 18:36:57 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Erikám, jó volt olvasni a soraid. :) |
|
|
|
|
|
|