| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Próza: Anna1955: Ismerkedésem Lászlóval |
|
...
Jó pár évvel ez előtt történt az eset. Még fiatalasszony voltam, tele energiával, önbizalommal. Tisztában voltam a képességeimmel. Nyugodtan leírhatom, hogy jól éreztem magam a bőrömben. Azon a napon már túlvoltam egy elég nehéz üzleti megbeszélésen, amely kicsit kifárasztott. A kedves partner ugyan nem volt szőke, sőt nő sem volt, de olyan agyi beállítottsággal rendelkezett, hogy felvették volna a Barbi iskolába. Minden esetre, végül is sikerült megállapodnunk, ha nem is mindenben, de legalább nem hiába téptem a számat, két órán keresztül.
Meleg nyári nap volt. Ültem az asztalomnál. Lábaimat kibújtattam a cipőkből és feltettem az asztal sarkára, pihentetés képpen. Végül is csak úgy elvoltam. Jól esett a kis semmittevés, a csend. A telefon csörgése riasztott fel álmodozásaimból. Felvettem a harmadik csörgés után, pedig reménykedtem, hogy abba hagyja. Életem fénye volt.
- Kedvesem, lenne egy kérésem, ami nagyon fontos és csak Te tudsz segíteni benne.
Na ez már rosszul kezdődik gondoltam.
- Szervusz Drágám. Én jól vagyok és Te?
Kérdeztem, kis gúnnyal a hangomban, mivel még köszönni is elfelejtett.
- Jaj, ne légy már ilyen. Imádlak.
Mondta, majd gyorsan folytatta, nehogy válaszoljak a nyilvánvalóan, csak úgy odavetett szó miatt.
- Ki kellene, menjél egy építkezésre, mert az építésvezetőnél vannak fontos anyagok, a tervezéshez számomra. Viszont én most semmi szín alatt nem tudok odamenni, de estére kellenek a megbeszélésekhez.
Egy szuszra hadarta el az egészet, és a hangján érződött, hogy természetesen Ő biztos benne, hogy Én kimegyek arra az átkozott építkezésre.
- Én is IMÁDLAK! Mondtam már?
- Nem drága, de tudom, hogy így van.
Értette direkt félre szavaimat, mert ebben a pillanatban egy cseppet sem imádtam, az biztos, és ezt Ő is nagyon jól tudta.
- Drágám? Én egy hófehér, szűk miniszoknyás kosztümben, tűsarkú cipőben, csücsülök itt, éppen kimerülten. Hidd el, szívesen segítenék, de ez a szerelés nem egy építkezésre való öltözet.
- Nem probléma, a Laci, akihez mész, nagyon jó fej. Majd meglátod. Nincs ott semmi olyan, ami egy építkezésen lenni szokott. A kocsiddal megállsz a konténer előtt, és Ő oda adja neked a dossziékat. Ennyi.
- Biztos?
- Teljességgel biztos. Letárgyaltam vele, hogy Te mész, és várni fog.
- Honnan tudtad, hogy megyek?
- Drágám, most szaladnom kell, a cím Feltúrva utcai lakópark építkezés. Szeretlek, csók és este otthon. Katt.....
Letette. Nagyot sóhajtottam, és kelletlen elővettem a térképet, hol is van ez a Feltúrva utca. Amikor kisilabizáltam, hová is kellene mennem, nem lettem boldogabb egy cseppet sem. Kint egy nagy préri közepén, a városszélén. Na ez van, indulj, mondtam magamnak, előbb túl leszel az egészen. Mikor odaértem láttam, hogy tényleg egy rakás konténer áll egymás mellett, de vajon melyikhez kellene oda mennem. A körülöttem lévő hatalmas területen, óriás markolók dolgoztak, meg cölöpverőgépek verték a pátria lemezeket. Már a kocsiban éreztem, ha kinyitom az ajtót megsüketülök, a porról nem is beszélve, mert az szabályos ködöt alkotott. De nem volt mit tenni, kikászálódtam. Elindultam az első konténer felé, mikor két munkás a hátam mögött elkezdett fütyülni és azt kiáltották, hogy tényleg én leszek-e a keresett maltertündér? Nem válaszoltam, mert alig vártam, hogy belépjek a konténerbe. Kint iszonyúan tűzött a nap, és már szerettem volna innen minél távolabb lenni. Kopogtam, de semmi válasz nem érkezett, így hát megnyitottam az ajtót. Na ezt nem kellett volna tennem, az biztos. Bent négy, elég ittas férfi kártyázott, egy szál gatyában. Gyorsan visszahúztam az ajtót, de addigra az egyik már meglátott. Felállt, odajött az ajtóba hozzám. Úgy ahogy volt. Kérdezte:
- Mit keres egy ilyen kis tündér itt a világ végén, ahol még a madár se jár?
- Az építésvezetőt nyögtem ki gyorsan.
Elkezdett röhögni, a többiekkel együtt.
- Igen? Na és melyiket az ötből, ha nem vagyunk indiszkrétek?
Még jobban röhögtek. Ekkor rájöttem, hogy nem tudom a nevét, csak annyit, hogy Laci és jópofa.
- A László nevűt keresem.
Próbáltam méltóságteljes komolysággal előadni magam.
- A Lacikát? Kérdezett vissza sejtelmesen. A röhögés abba maradt, de éreztem, hogy ez nem biztos, hogy jót jelent.
- Ő a telep másik felén van, de oda gyalog tud csak itt keresztül vágni, egyenesen.
- Nem lehetne neki telefonálni, hogy itt várom?
- Nincs ott telefon. Egyébként itt sincs. És újra röhögés tört ki.
- Jaj milyen udvariatlan vagyok! Nem iszik egy kortyot, mielőtt nekiindul?
- Nem köszönöm. Utasítottam vissza a felém nyújtott két decis üveget. Kétségbe esetten néztem a messzeségbe, de a porban nem sokat láttam. Mérgem kezdett rajtam elhatalmasodni. Az már biztos, hogy férjemnek, nem lesz felhőtlen az estéje.
- Nézze szívem, mondta a férfi, bizalmas hangot megütve. Ha a Lacika nem készítette fel arra, hogy ne így jöjjön ide, biztos meg volt rá az oka. De a Lacika konténere egyébként sokkal kényelmesebb, mint a mienk. Ne aggódjon. Ott, ha már elfáradtak zuhanyozhat is.
Erre aztán teljes hahotázás tört ki. Nem mondanám, hogy értettem az egészet, de úgy, voltak sejtéseim. Hát elindultam előre, amerre mutatták, hogy csak haladjak. Botladoztam a cipőimben rendesen. Amerre csak haladtam bámultak, mint egy elmebetegre. A mély árkokba már bele voltak fektetve a csatornázáshoz használt hatalmas betoncsövek. Két szinten, alul egy óriási átmérőjű, felette pedig egy jóval kisebb. Aztán olyan árkok is voltak, amelyekbe csak egy kisebb betoncső volt elhelyezve, kb másfél méter mélyen. Kis ácsolt fahidakon lehetett átmenni az árkokon. Ahogy így haladtam lassan, megláttam egy magas férfit, közeledni jobb oldalról előttem. Abba az irányba haladt, mint én. Kezei el voltak süllyesztve a nadrág zsebébe, és ruganyosan lépkedett, időnként átugrott egy - egy kisebb árkot, a hidat nem igénybe véve. Észrevett, láttam, hogy megtorpant, majd újra nekiindult, kicsit sietősebben felém tartva. Lazán tartotta magát, kicsit olyan nagyképűen, ahogy mi nők ezt mondani szoktuk, ha ilyen típusú férfival találkozunk. Nézett rám és tovább ugrándozott az árkokon át. Már nem volt tőlem messze, mikor egy szempillantás alatt fejest ugrott az egyik gödörbe. Olyan szabályosan, zsebre tett kézzel esett pofára bele, hogy nem bírtam ki nevetés nélkül. Oda siettem. Akkor már tápászkodott fel. Kérdeztem, nem történt baja? Nyújtottam a kezem, hogy segítsek kimászni neki. A képén a beton csőtől, egy mm-nyi ép bőr nem maradt. Úgy nézett ki, mint aki megégett. De ahogy ránéztem, a ragyogó szemek csak villogtak, én meg nem tudtam megállni, hogy ne nevessek. Illetve csak somolyogtam és mutattam a tőle fél méterre lévő fahidat. Ezen nem lett volna egyszerűbb? Kérdeztem ártatlan arccal. Erre már Ő is nevetett.
- Félre téve a tréfát mondtam neki, ezzel orvoshoz kellene menjen. Ja és addig szerintem ne is nézzen tükörbe. Apropó, ha már így összefutottunk, nem tudja véletlen hol találom a László nevű építésvezetőt?
- De igen. Válaszolta. Kis László vagyok, és kezet nyújtott.
- Jézusom mondtam, nem akartam kinevetni. De közben továbbra is alig tudtam megállni, hogy ne vigyorogjak. Valahányszor a kép megjelent előttem, a kihívó mozdulat és a fejes a gödörbe, mindenképp nevetnem kellett.
- Ne mondjon semmit. Nyugodtan nevessen. Válaszolta mosolyogva. Aki hülye az megérdemli. Mondták már Önnek, hogy közveszély okozásáért büntetés jár?
- Nem. Feleltem ártatlanul. De felajánlom, hogy elviszem a rendelőbe. Így ne vezessen.
- Köszönöm, elfogadom, mert elég kótyagos lettem.
Bementünk a konténerbe, odaadta a dossziékat. Én megkérdeztem:
- László, az én kedves férjem járt már itt?
- Természetesen. Válaszolta és értetlenül nézett rám. Ma is volt itt, csak ezeket itt felejtette. Mutatott a dossziékra.
- Értem, válaszoltam.
Gondolatban sorra vettem, milyen kínzásoknak fogom alávetni este, az én egyetlen drágámat.
László, azóta jó barátom lett. Férjem, többet nem kért meg ilyen segítségre.....
|
Ideje: április 02, hétfő, 08:16:15 - Netelka
|
|
| |
|
Vissza a kirakathoz
 |
|
|
|
|
| "Anna1955: Ismerkedésem Lászlóval" | Belépés/Regisztráció | 17 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Anna1955: Ismerkedésem Lászlóval (Pontok: 1)
- Eroica (ezüsttollacska@ t-online.hu) Ideje: április 02, hétfő, 09:49:27
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Kedves Anna! Nagyon kellemes olvasmány volt, de átélni-gondolom, nem annyira. Még szerencse, hogy az idő múlásával tudunk magunkon mosolyogni- és megmosolyogtatni- másokat is vele. |
|
|
|
|
|
Re: Anna1955: Ismerkedésem Lászlóval (Pontok: 1)
- dionysia (dionysia@citromail.hu) Ideje: április 02, hétfő, 14:10:44
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Hehe!
Ez nagyon jóóóó. Anna, a vizuális közveszély. :) |
|
|
|
|
|
Re: Anna1955: Ismerkedésem Lászlóval (Pontok: 1)
- piroman Ideje: április 02, hétfő, 14:44:46
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Szinte láttam az egészet, mint egy filmet! Jót röhögtem a szitun, aranyos írás! |
|
|
|
|
|
Re: Anna1955: Ismerkedésem Lászlóval (Pontok: 1)
- blue Ideje: április 02, hétfő, 21:20:07
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Anna, végigmosolyogtam a történetet, nagyon jónak tartom. puszi: gaby ))))))) |
|
|
|
|
|
Re: Anna1955: Ismerkedésem Lászlóval (Pontok: 1)
- hori Ideje: április 04, szerda, 13:45:56
(Adatok | Üzenet küldése) | | Egy jó barátság megért ennyit. Jó történet volt! :) |
|
|
|
|
|
Re: Anna1955: Ismerkedésem Lászlóval (Pontok: 1)
- lena1 Ideje: április 04, szerda, 20:47:03
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagyon jó volt olvasni Anna. Tetszett. Puszi. Lena
|
|
|
|
|
|
Re: Anna1955: Ismerkedésem Lászlóval (Pontok: 1)
- kisssp Ideje: április 05, csütörtök, 20:30:49
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagyon jó írás! Képszerű, frappáns, lényegretörő! Megmosolyogtattál!
Köszönöm!
Szeretettel: Péter |
|
|
|
|
|
Re: Anna1955: Ismerkedésem Lászlóval (Pontok: 1)
- soman (soman@mailbox.hu) Ideje: április 06, péntek, 06:51:57
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Magam előtt láttam, ahogy a bombázó típusú hölgyemény magassarkú topánkájában megjelenik az építkezés szürkén poros, munkásizzadt levegőjében, és felforr egy pillanat alatt minden.
Persze elsősorban a férfiemberek vére.
Nagyon jól megírtad! |
|
|
|
|
|
Re: Anna1955: Ismerkedésem Lászlóval (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: április 08, vasárnap, 00:43:11
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Drága Anna,
Én nem is tudok mást mondani, minthotgy nagyon, de nagyon élvezem a stilusodat!!!!!!!
És kész!
Szeretettel, sokkal:
Zsizsu :))) |
|
|
|
|
|
|
