| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: Geisz László (venyige) |
|
Anonymous
Geisz László (venyige): Porszemek vagyunk
Görbül a tér,
fényévnyi távolságban
új bolygók születnek,
régiket temetnek.
Forog a Föld,
forog lankadatlan.
Hiába osztjuk
az oszthatatlant.
Tér és idő,
idő és mozgás,
mindig elvarázsol
az örök körforgás.
Megáll a mozgás,
nem múlik idő,
sosem volt múlt,
s nem lesz jövő.
Csillag mit meglátsz,
lehet, nem létezik,
amire a fénye
hozzád elérkezik.
Táguló Világegyetemben,
gondolkodtál ezen?
Ember, relatíve,
egyre kisebb porszem leszel!
________________________________
Geisz László (venyige): Visszaszámlálás
Sohasem féltem
attól, hogy egyszer rám talál.
Tükörbe néztem,
s a halál nézett vissza rám.
Készülj az útra!
Kaphatsz rá néhány percet.
Jöhetsz velem,
hisz’ már kiérdemelted.
Nincs mit sajnálnod,
mit ért néked e földi lét?
Nem kell már várnod,
hogy végre egyszer célhoz érj.
Semmit sem hozhatsz
odaátra magaddal.
Hagytál nyomot?
Nem lehetsz biztos abban.
Ott túl tán vár rám
egy sokkal szebb és jobb világ.
Elhunyt rokonok
s nemrég elhunyt Csetresz cicám.
Most ér végére
e földi kóborlásom.
Szeretteim,
már csak őket sajnálom.
Sopron, 2011. 01. 25.
|
|
| |
|
| "Geisz László (venyige)" | Belépés/Regisztráció | 1 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Geisz László (venyige) (Pontok: 1)
- winner Ideje: November 03, szombat, 18:25:10
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) |
Lacival párszor volt szerencsém beszélgetni. Érdekes gondolkozású nyitott embert ismertem meg benne. A porszemek vagyunk verse, valóban azzal szembesít, hogy milyen porszem is az ember a világmindenségben. A visszaszámlálás torokszorító búcsú annak tudatában, hogy teljesen tisztában van vele, hogy számára milyen kevés a hátralévő idő.
|
|
|
|
|
|
|
