| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: hzsike: Tavaszi mámor |
|
hzsike
Tavaszi illatot hord a szél;
szántóföld fűszeres, jó szagát,
éltető víz lett a hókabát,
szigorú börtönőr volt a tél.
Feszül a csíra - már szűk a mag,
jövője várja a föld felett,
vágyódik látni a kék eget,
s érezni azt, ahogy tűz a Nap.
Bomlik a tavasz, a rügy fakad,
orgona formázza fürtjeit,
kitörni készül a zöld zenit,
madárka torkából dal szakad.
Zsibongva kering a kerge vér,
szabadság mámorba részegül,
virágos faágon fészek ül,
hajnalok danásza benne kél.
Szerelem bújik a fák alatt,
egy asszony dalolva útra kél
- parázna nótákat fú a szél -,
szoknyája combjára rátapad.
(H.Gábor Erzsébet)
|
|
| |
|
| "hzsike: Tavaszi mámor" | Belépés/Regisztráció | 1 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: hzsike: Tavaszi mámor (Pontok: 1)
- hzsike Ideje: Február 17, vasárnap, 10:17:23
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Köszönöm, drága Irénkém, hogy a versemet is méltónak találtad a Kirakatba. Ölellek, szeretettel:Zsike :)
|
|
|
|
|
|
|
