 |
Vers: LEKA: Szerelem |
|
LEKA
hogy tudassam veled, amit én sem tudok,
hogy tudassam veled, amit én sem tudok,
csak érzem, a bizarr bizsergést, s hazudok
magamnak is, lehet, hogy ez vélt-varázslat
csupán, s a képzelet játéka, alázat
nélküli hiúság, haszontalan élet,
lelkem harangjai megszólalnak, félek,
másként hallom, amit üzen – csendbe zárom
az érzést, remegő izgalommal várom,
hogy majd elcsendesül, belül, a váratlan
vihar, hisz különös hatása, páratlan
élmény, mely felkavar, és tehetetlenül
tűröm, hogy magához húzzon kegyetlenül,
és felkorbácsolja szívem , amely vadul
kalimpál, ha látlak, kívánlak – szótlanul
jelez a test, a szem, pillantásod éget,
fényébe merülök, s ha a messzeséget
el akarom érni, beléd kapaszkodok,
így közel érezlek, vonzódásom konok
ragaszkodás, hozzád érek, és remegek,
mint hegedű húrja, s dallamként lebegek,
és beleborzongok, minden érintésed
izgató, vágyaid a bőrömbe vésed,
feldúlja nyugalmam, kellemes szédület,
részeg mámorában szárnyalok – nélküled
most már nem létezem, lelked, álmom fénye,
tested gyönyörfürdő, forró szenvedélye
elragad, vágyaim nem fékezem, merem
vállalni, és tudom, hogy ez a szerelmem
(Ligeti Éva)
|
|
| |
|
