| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Heti ajánló |
|
Hétről hétre megállítjuk az időt.
Hétről hétre visszanyúlunk a „Full-időben”, hogy a már-már feledésbe merülő értékes alkotások ismét szemünk elé kerülhessenek. Természetesen bízva abban, hogy ezzel nemcsak magunknak, hanem nektek is örömet szerzünk, azoknak az alkotóknak nem különben, akiknek írása megmérettetett, és fajsúlyosnak találtatott.
A válogatás mellett minden alkalommal ki is emelünk 2-3 alkotást, melyek gondolatokat ébresztettek bennünk.
Én ezen a héten Mátyus Attila: Majd szólítanak... c. prózáján merengtem el. Mátyus Attila írása megrendítő vallomás. Belső monológ a lélek legmélyéről, onnan, ahonnan csak nagyritkán kéredzkednek elő a szavak. Az olvasó óhatatlanul is úgy érzi, már-már illetlenség ennyire közelférkőzni valakihez.
Mindannyian ültünk már kórházfolyosón. Míg a sorokon járt a szemem, megjelentek előttem a hideg, hófehér csempék, a zöld nadrágban futkosó műtősfiúk, éreztem azt a semmivel össze nem téveszthető, szúrós fertőtlenítőszagot, mely minden egészségügyi intézmény sajátja.
És láttam magam előtt az írót, ahogy gondolataiba mélyedve próbál felkészülni élete talán legmegrendítőbb pár mondatára. S miközben felkészül, ezer kép szalad át az elméjén: arcok, emlékek a közeli és távolabbi múltból. Felsajognak a ki nem mondott szavak, az elszalasztott ölelések, az át nem lépett ajtók. Gyötrődése eljut hozzánk, és két kézzel kapaszkodik belénk: igen, ismerem ezt az érzést - avagy, jaj, csak soha ne éljem ezt át!
Captnemo a versek közül válogatott. Íme_
„Teru: Mea Culpa
Ma először Teru írását szeretném figyelmetekbe ajánlani. Én személyesen elég régóta
ismerem, szereten verseit(még egy másik portálról). E verset is szívesen ajánlom figyelmetekbe.
Mea Culpa... Már a címe is annyira emberi. De vajon mit is vétett, hogy a gyónás e szavaival
írjon verset?
"Meggyötört arcodon
kinyíltak a világ bűnei..."
Hatalmasra nyílt karokkal mindjárt a vers elején a világ bűneit fogja össze. No, de ezért
miért ő érzi magát vétkesnek? Nézzük talán tovább a verset, hátha kiderül.
"izzik a pokol, nagy lánggal ég
az emberiség istentelen maradéka..."
Itt még mindig inkább fokozza az első képet Teru. De meddig lehet még? Mikor jön
az a pillanat, amikor vétkének érzi mások vétkét, s tán feloldozást kér?
"Te még látod az okot,
a célt, a megváltó szeretetet,"
Nos, itt már enyhül kissé a versbe rakott erőteljes képek mélyen karcoló sorozata.
Itt megjelenik az első reménycsepp, a szeretet, amiért érdemes várni a megváltást akár.
"Lám az én arcom nincs
darabokra törve,
testem nem lóg cafatokban
a Hit akasztófájáról"
Igen. Elért ahhoz a ponthoz, amikor önmagát állítja saját nagyítója fókuszába.
Ám még mindig nem derül ki az olvasó számára, hogy mit is vétett a költő,
mi is a vétke.
Azt javaslom, akinek felkeltette érdeklődését, és szeretné megtudni a választ,
olvassa el ezt a súlyos tartalommal megtöltött alkotást.
aranytk: Vallomás
Megint egy érdekes cím. Amikor az emberből az egyik talán legemberibb, legőszintébb megnyilvánulás
ki kívánkozik. A vallomás. Nézzük, Kati hogyan teszi ezt, és hátha választ kapunk a miértjére is.
"Most még oly jó
belesóhajtani az ébredésbe
- még ha fáj is ez a rácsodálkozás -"
Azt már ebből a pár sorból is megállapíthatjuk, hogy egy szép, bensőséges vallomás ez a vers.
És az idézett sor egy szép, mély tónussal megrajzolt képet varázsol elénk.
"miért most (kéretlen)
kapunk többet
abból a mennyei tálból..."
Így belefonva a versbe a hit, a bizakodás, az önmarcangoló kérdés. Nagyon jól lehet érezni
az alkotó belső bizonytalanságát is. Ki maga sem érti, hogy mi miért is történik épp most.
A következő részletet így, egészben ide kell, hogy tegyem, mert egy a kép, és olyan
csodálatosan megfogalmazott, hogy kár lenne egy betűjét is kihagyni, darabolni:
" S érezni, hogy hozzám nyílik
lelkedből a szó,
melynek selyme
oly tisztán tapintható,
mint marék búzába őrlött remény
- imába foglalható."
Ugye, hogy gyönyörű? Halk szavú, elsuttogott ima. Minden szó a tiszta érzésről szól,
és valóban, szinte simogatja az olvasó lelkét. Megható vers. Annyi szent!
"te vagy terhem,
s te vagy lélegzetem."
Azt gondolom, ennél szebb vallomást nem igen kaphat ember. Amikor valaki így
érez, az valami földön túli boldogságot takar, és mégis valami mélyen gyökerező
fájdalmat is. Mint valami soha be nem teljesülő álomról álmodni. Önmaga fokozása
ez a vers. Ki olvasta már, bizonnyal szívesen olvassa ismét, ki nem, remélem most
megteszi. Jó elmerülni a Kati szavaiban most is. Nekem nagy élmény. Örömmel
osztottam meg Veletek!”
|
Ideje: április 02, hétfő, 08:29:10 - Netelka
|
|
| |
|
Vissza a kirakathoz
 |
|
|
|
|
| "Heti ajánló" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Heti ajánló (Pontok: 1)
- csizi Ideje: április 06, péntek, 14:01:12
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Tisztelettel köszönöm, hogy bekerültem. |
|
|
|
|
|
Re: Heti ajánló (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: április 06, péntek, 19:05:49
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nem érdemtelenül - azaz tiéd az érdem :) |
|
|
|
|
|
|
