| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: mango: Kevesebb csöndet... |
|
mango
Neked...
Ilyen ez a január, vad mostohagyermeke az égnek,
...hiába tör fel a szeretet minden létező pecsétet:
zsinatol a hiány, - sok a karcos, rozsdás gondolat,
elveszek a mondatlan szó mélyének hűvöse alatt.
Nem szólok senkinek, se' bánatról, se' fájdalomról;
eszedbe ötlök? Csak mosolyt láss és szépet gondolj,
megkövült sóhajokkal viselős a megdühödött évszak,
olykor húsomba ég a csüggedés, és a földre roskaszt.
Az elharapott szó ágaskodó kín, - miért is tagadjam?
Hittem már úgy, hogy reng, és nyílik a föld alattam,
pöröltem az égiekkel, újabb és újabb alkalmat adjon:
adjon még időt, ölelést, ne kelljen nekem mondanom!
Teszem a dolgom, de bárhogy ténfergek, feléd lépek;
nagybeteg festők mázolnak ily' seszínű, ócska képet,
január van, már megálmodtam ezt a konok havazást,
Uram, kevesebb csöndet adj, és hadd égjen ez a láz!
Budapest, 2007. január 18.
(Kovács Anikó)
|
|
| |
|
| "mango: Kevesebb csöndet..." | Belépés/Regisztráció | 1 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: mango: Kevesebb csöndet... (Pontok: 1)
- a_leb Ideje: Június 03, szerda, 15:39:33
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Anikó versében nekem több réteg is megmutatkozik; a személyes hiány, a belső vívódás ereje, a kimondatlan gondolatok súlya, és az örök társkereső kétségei, vágyai talán valamiféle bizonyosságra. A képek erősek, élnek, a megteremtett hangulatok és a záró sóhaj egyaránt méltó elemei ennek a remek versnek - és ennek a nagyszerű kirakatnak. aLéb |
|
|
|
|
|
|
