| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: zsoloo: Szerelmeim, ti fák… |
|
zsoloo
Szerelmeim, ti fák…
Mindig vártok, útszegély mentén időzve
Lombkoronáitokon átmosolyog a nap
Zord telek fölött új erőtök győzve
Hajtásba szökik, rügyet bont, s megmarad
Nézlek, mikor tavasz édes mustja csordul
Hogy bólogattok áprilisi játék-viharban
Üstökötök rázva; a szív mind megbolondul
S ereitekben dal tombol, csak a lány van zavarban
Szerelmeim, ti fák…
Miért tudjátok, mikor jő a május?
S tar ágaitokra miért fészkel a madár?
Kicsalja illatotok a festőt, s az árust
Gyepen gurul a sok gyerek egymás nyakán
Mily varázslat ül az agg tölgyek tomporán
Hogy köréjük gyűlnek emlékezni vének
S a srácok megmásszák pirult arccal, szaporán,
Ezer karján függnek, mint pajkos szirének?
Szerelmeim, ti fák…
Mikor nem látnak, mit játszotok titokban?
Hajladozva lejt, tánc’ tok lágy ívű fasor
Erdővé gyűltök, s közbül a leány ott van
Enyhet hoz, suhog, mind’ tek néki udvarol
Repedt kérgeiteken, gyors mókus szalad
Apró hangya hord lemetszett, piciny levélt
S nem fáztok a mohos bunda-kabát alatt
Kacsintva vetkeztek ősszel, úgy várva a télt
(Kormann Zsolt)
|
|
| |
|
| "zsoloo: Szerelmeim, ti fák…" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
