| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: zsoloo: Akarlak |
|
zsoloo
Akarlak. Most. Nem mondhatsz már nemet
Lágyan finom bőrödet tépni körömmel
Mígnem sikolyod serked, hajzuhatagod ára
Izzadt, izzó vörös párával eltemet.
Ajkam ajkad puháját szomjazón harapva
Kényeztető bilincs kúszik föl derekadra
S gyűrűző indaként ölelget, csókba fojtogatja
Megkínzott, részeg, belőlem-hiányodat
Gyönyöröm kútja, beléd hulljanak kócos éveim
Pillantásod gyöngéd délutánjában rabul ejtve
Eltévedtem, s meglenni nem akarok
Hangjaid szívembe mártott édes-szép dalok
Öröktől fogva vágyott, s míg élek, vége-nincs-
Szerelmes álmodásban zuhanunk az éjbe
Körös-körbe, időtlen, szédült keringéssel, hol
Melledre ájult hű magzatod elnyugodhat végre
Engedd, hadd simogasson e folyton bűnre kész
Verítékünk gyöngyén óvakodva sikló
Reszketést tapintó kígyó-ujjbegyem, mögötte
Combhúsodba markoló két férfikéz emészt
Halljalak hát, hogy zihál az erőtlen mellkas
S lássam, dobolva, hogy lüktet egy felajzott ér
Könnybe, kéjbe mártózó arcod kis szegletén
Süvöltök, mint zsákmánya fölé szálló szent sas
Mohón marcangollak, mint éhező tébolyult
Vágyódásom csak szerelmeddel csillapíthatom
Körülveszlek, s mint felborult hajóba halrajok
Úsznak, áthatolok rajtad, tengermély csillagom
(Kormann Zsolt)
|
|
| |
|
| "zsoloo: Akarlak" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
