 |
Vers: alberth: Midgardba mennek a hollók |
|
alberth
Valahol Azgardban Valholl
Hősöknek csarnoka áll,
ott trónol a legnagyobb úr,
Odin, az istenkirály.
Vikingek tudják ez igét,
ősrúnák, poros jelek,
a halott hősöknek adnak
e hallban új életet.
Valkűrök kísérik őket
mennyei csarnokba fel,
itt pihen sok dicső bajnok,
ily sorsot ki érdemel.
Odin jő nyolclábú lován,
Sleipnir vágtat oda,
szivárvány-híd mögött rejlik
e csodás, nagy palota.
Einherjar válik belőlük,
nagy harcra készülnek fel,
Ragnarök lőn... világvége,
s Odinnál küzdeni kell!
Gere és Freke, két farkas,
Odint ők kísérik el,
s hollói Huginn és Muninn
emléktár, s gondolat-hely.
Midgardba mennek a hollók,
világunk figyelik ők,
reggeltől estig itt vannak,
tanúk és hű hírvivők.
Dél-irány, hol hazatérnek,
langyos szél lába nyomán,
Emlék és Gondolat jött ím,
s tárul a két kapuszárny.
E kaput varázslat nyitja,
titok a kulcsa neki,
Gungir az isteni lándzsa,
Odint felfegyverezi.
Kéznél van mindig az nála,
örökké célba talál,
Odiné e csodafegyver,
s nyolclábú lovára száll...
(Szuhanics Albert)
|
|
| |
|
