 |
Vers: alberth: Helléni kínrímek |
|
alberth
Szeretem a rímet,
itt viszi a prímet
néhány hímes-hámos
rím, mely ikerpáros,
egypetéjű kínrím,
tudnék ilyet írni, ím...
A kínrím kínos,
s bármilyen csinos,
vélem kibékül.
s nem írok rím nélkül.
Íme, egy példa,
elkezdem még ma:
Soraim ég alatt
rovom, s már ég a lap!
Szikrát sercen a toll,
amit a kezem tol.
Eközben serényen
lobog a sörényem.
Díjt nem ad Minerva,
ezért vagyok herva-
tag, bégető új juh,
taszterjáró ujjú,
mint trójai faló,
kínrím-zabot faló...
Látod most, Aletta?
Színes e paletta.
Elemzés veséin
jól ülnek meséim.
Írván kínrímeket,
bár van, ki kinevet,
így szerzek hírnevet.
Sosem leszek kerge,
míg nyergem nyekerge,
dróttáltost tekerve,
ím, e végső szuszra
jutok Parnasszusra,
mert nem telik buszra.
Kimondom, Zeuszra,
a nagy görög válság
nem csupán kis álság!
Most már olümposzi,
ezért nem jár puszi
a néptől, mely hellén,
Athéné dús mellén
nincs bő Drachma-termés!
T`án túl gyors volt Hermész
fogni kígyós pálcát,
és elvarázsolni
a pénzügyi tárcát,
csiribá-csiribú,
s Euróra állt át...
Megjósolta Platón
egy vén Csepel-platón,
Athén és Mükéne
tudja majd, mi kéne!
Nézz ide, Apollóm,
tintakék a pólóm!
Nem oly kék,
mint az ég,
de nekem így is kék!
Beülök hintába,
tollam a tintába
mártom,
s magam versbe ártom,
bár nem vagyok Márton!
Pár kínrím helléni,
s ha tollam elvéti,
egy-kettő-háromra,
úgy dőlök majd romba,
érzem én magam is,
mint az Akropolisz
rozoga
oszlopa...
Nem rímel eme sorhoz
a következő:
A rímvetkőztető
verskezelő
fősebészorvos...
felesége
elvégre
aneszteziológus, s szorgos...
Hoz nyugtató tűt,
tudja Athén-város,
hogy eme víg páros
megműt!
Mert hogy kín e rím,
s legyen belőlem
kinn e rím!
(Szuhanics Albert)
|
|
| |
|
