| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: hzsike: Úgy jöttél |
|
hzsike
Úgy jöttél hozzám, mint egy árva,
kifosztott szívvel, térden állva -
nem tudtuk azt, hogy Isten küldött,
amikor sorsod hozzám űzött.
Úgy jöttél hozzám, mint ki éhes,
s egyetlen szóért halni képes.
Gyönyörű lelked enni koldult,
szemedből gyémántkönnycsepp csordult.
Úgy jöttél hozzám, mint ki fázik,
s takarót kérni tétovázik.
Reszketve álltál kék ajakkal -
játszott a szél a dér hajaddal.
Úgy adtam enni, mintha lenne,
mintha a szívem volna benne,
magamból téptem, szádba tettem,
éhedet szóval úgy etettem.
Hitedet lassan visszaadtam -
szeretni újra úgy akartam!
Feledni múltad - sírva, fájva -
takart be vágyam lágy ruhája.
Bennünk az érzés mélyre égett -
tudom, hogy Isten küldött téged!
Mellettem többé nem vagy árva,
alkonyom fénylő, lángvirága!
(H.Gábor Erzsébet)
|
|
| |
|
| "hzsike: Úgy jöttél" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
