| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: pirospipacs: Szélkeringőn... |
|
pirospipacs
Tudom, adtál olyat, mit nem érdemeltem
- azért kaphattam, mert minden embernek adsz -,
fürödtem többször is háborgó tengerben,
hallottam, mit elmos, sosem lesz ugyanaz,
mégis hittem - mondták -, kárpótol az élet,
virágzó mederré válik a könnypatak,
gyopár is virul, bár magasak a bércek,
és minden hegyre olvaszt jégkását a Nap,
mert a kopasz fa is dacol a hideggel,
árva madár óvja fészkének melegét
- de az erős szív is megszakadhat egyszer,
ezért kérdezem meg -, mondd, hát még nem elég,
mekkora súly az, mit két váll elviselhet,
bánat-telt szekerem most merre tolhatom?
- benn - a csend, bolyongva elüti a lelket,
- künn - egy szélkeringőn sikít a fájdalom.
(Nagy Ilona)
|
|
| |
|
| "pirospipacs: Szélkeringőn..." | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: pirospipacs: Szélkeringőn... (Pontok: 1)
- a_leb Ideje: április 13, kedd, 15:55:33
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Kiváló gondolatfutam, szép ütemű, ringató, borongós, de szépen borongós érzések, még a szomorúsága sem keserű. Remek volt itt olvasni. |
|
|
|
|
|
|
