| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: alberlaci: Az én szülőföldem |
|
alberlaci
Itt születtem én, a Dél-Alföld vidékén,
pusztaság a szívem, szülőföld énnekem.
Virágos mezőkön gyermekként futottam,
nyíló vadvirágból, koszorút is fontam.
Merengek az égre, távoli vidékre,
aranyló kalászok, és kéklő szarkaláb,
odafent Sas - madár, kőröz, majd meg - megáll.
Kering a magasba, leszáll egy falatra.
A mezőn birkanyáj, csengőszó messzeszáll.
Szentjánosbogarak, kicsi fényt gyújtanak.
Juhászbojtár ballag, megy a birkák után,
magasból tekint rá a fénylő holdsugár.
Fényes nap mosolyog a kicsi falumra,
fölé magasodik a templomnak tornya.
Szép szőlőlugasok díszítik a tájat,
bárányfelhők alatt, a vadludak szállnak.
Fenyves erdők szélén sírok domborodnak,
szomorú betűkkel fejfák válaszolnak.
Ha majd az én szívem nem fog már dobogni,
itt fogok majd én is, e földbe nyugodni.
(Alberczki László)
|
|
| |
|
| "alberlaci: Az én szülőföldem" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: alberlaci: Az én szülőföldem (Pontok: 1)
- tuzeskaroly Ideje: Május 12, szerda, 19:00:05
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Szép és hangulatos vers. Gratulálok! Tüzes Károly |
|
|
|
|
|
|
