| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Próza: MZ_per_X: Három perc |
|
MZ_per_X
A KIRÁLYFI
A karácsonyeste egyik pillanatról a másikra állította meg az életet a budai hegyekben. A panorámás villák díszkivilágítása alábbhagyott, már csak egy-egy szobából szűrődött ki némi fény a külvilágba. Puha, fehér csend ült a városon. Az őspark mögött meghúzódó háznak csak a nappalijában és egy kisebb szobájában égett a villany.
A földszinten egy 50 év körüli férfi és egy nála jóval fiatalabb nő díszítette a 3 méteres ezüstfenyőt, egy idősebb asszony a szoba sarkában ülve figyelte őket.
A felettük levő könyvtárszobában a 4 éves Laci és testvére a 10 éves Feri várakozott. Feri – karácsony ide, vagy oda – meglehetősen dühös volt szüleire, amiért Lacit a nyakába sózták. Éppen elég gondja, baja volt anélkül is, hogy kisöccse kérdésözönére válaszolgasson. Így aztán eleinte meglehetősen barátságtalanul figyelte testvérét, végül aztán megenyhült, és ő maga kezdte kérdezgetni a kisfiút.
- Te mit kértél ? Laci megütközve nézett testvérére.
- Én, semmit.
Hát, ennyit ér az ő igyekezete ? Hogyan tanítsa ezt a kis mamlaszt az életre, ha azt sem tudja, mi az a pénz ? Nem tudott mit kezdeni Laci bevehetetlen álomvilágával.
- Miért, nem akarsz kapni semmit ?
- De igen. Feri kérdő pillantására Laci folytatta.
- Az úgy nem az igazi.
A nagyobbik fiú elnevette magát.
- Ugyan, királyfi !
Laci ezt már sokszor hallotta testvérétől, és bizony nehezen tűrte.
- Nem vagyok királyfi. – jelentette ki sértődötten, és a könyvszekrény felé fordult.
Egy időre békén hagyták egymást. Kint egyre nagyobb pelyhekben esett a hó, a város látképét pedig lassan elfedték a hóborította faágak. A földszinten közben megkezdődött a készülődés a szeretet ünnepére, elhangzott a második éles szóváltás – ezúttal a karácsonyfa elfordítása kapcsán – a házaspár között.
Laci kiválasztott egy könyvet, leült az egyik fotelbe, és tanulmányozni kezdte.
- Mit akarsz azzal a könyvvel ? Nem is tudsz olvasni. – nevetett rá bátyja.
Szándéka nem volt bántó, Laci azonban még jobban magába húzódott.
- Az nem számít. – mondta, és belemélyedt a vadásztörténeteket leíró, igen sok rajzot tartalmazó könyvbe.
Most Feri kezdett álmodozni.
- Tudod mit kapott tavaly a Szöllősi ?
Mikor látta, hogy a kisfiú nem tud elszakadni a könyvtől, mintegy magának, megválaszolta saját kérdését.
- Egy bankkártyát. – sóhajtott fel.
Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó, és egy gyors mozgású, magas barna, igen elegánsan öltözött nő, a fiúk édesanyja lépett be a szobába.
- Gyertek, lemegyünk a nagyszobába – mondta, majd végignézett rajtuk.
- Ferikém, igazítsd meg a nyakkendődet. A fiú kelletlenül húzott egyet nyakkendőjén, és mindhárman elindultak felfelé.
MI A KÜLÖNBSÉG KÉT DIÓ KÖZÖTT ?
Mikor megérkeztek a nappaliba, Laciék édesapja éppen meggyújtott egy csillagszórót, majd hátralépett. Egy ideig zavartan ácsorogtak a fa előtt, közben a nő időnként édesanyja felé nézett, végül megszólalt.
- Hát, akkor nézzük meg, mit hozott Jézuska.
Feri már hetekkel előbb leadta rendelését, így tudta, hogy egy számítógépet kap, Lacinak viszont sejtelme sem volt ajándékáról. Mindketten - kutató tekintettel – lassan elindultak a karácsonyfa felé. Alig ért azonban a nagyobbik fiú a tűlevelekhez, kialudt a villany és sötétségbe borult a környék.
Lám, milyen az élet, itt van ez az ünnepi pillanat, és képes közbeszólni a rideg valóság. A férfi feleségéhez lépett.
- Hozd be a gyertyát. – mondta, és elindult az ablak felé.
A nő visszaszólt az ajtóból.
- Hol van a gyertya, mama ?
- A kamrában, második polcon balra.
Laciék követték apjukat, majd mindhárman megálltak a magas teraszajtó előtt. A férfi a szomszédos házakat figyelte.
- Ha három percen belül nincs villany, akkor hosszú áramszünet lesz. – állapította meg.
Ez a három perc valahogy benne volt a köztudatban. Miért éppen három perc ? Senki sem tudta volna megmondani. Felesége visszatért a szobába, a nagymama melletti asztalra tett egy kistányért, majd csöpögtetni kezdte a meggyújtott gyertyát a porcelánba. egy idő után aztán ráállította a gyertyát a tányérra.
- Mama, meséld el azt a karácsonyt. – fordult édesanyjához. - Gyertek ide, a mama mesélni fog. – hívta gyerekeit.
Laci azonnal odaszaladt, majd apja és testvére is a nagymama mellé ültek. Mikor elhelyezkedtek, Lacinak olyan érzése támadt, hogy ez valahol, valamikor már megtörtént vele, holott ez volt az első este, amit a család Laci születése óta együtt töltött. A nagymama belekezdett történetébe.
- 4 éves voltam akkor. Mindenki nagyon készült a karácsony estére, nekünk – gyerekeknek – zsoltárokat kellett tanulni, a házban és az egész faluban nagy volt a sütés-főzés.
Laci mindig is szerette a hasát, és nem tudta megállni, hogy meg ne szólaljon.
- Mit sütöttek ?
Szülei rosszallóan néztek rá, de nagymamája türelmesen válaszolt.
- Leveles diós kiflit, amit úgy szeretsz.
De még mennyire szerette ! A történet nagyon lekötötte, de a leveles kiflit csak nem tudta kiverni a fejéből.
- Kicsik voltunk, még a nagyobbik bátyám is csak 7 éves volt. Már alig vártuk, hogy jöjjön a Jézuska. Aztán mikor beesteledett, egyszer csak zörgettek az ablakon. Nagyon megijedtünk mind a hárman, és még édesanyánk sem volt szobában.
Laci feszülten figyelt, és azonnal megfeledkezett a leveles kifliről.
- Két angyal állt az ajtóban. Aranyalmákat és aranydiókat gurítottak közénk egy szakajtókosárból. Rengeteg diónk volt a padláson, de akkor ez eszünkbe sem jutott, ráadásul ott állt az a két angyal az ajtóban. megkérdezték, jók voltunk-e az előző karácsony óta. Összehúztuk magunkat, nem voltunk mi azért olyan jók, de mit lehet válaszolni egy ilyen kérdésre ? Így aztán egyszerre mondtuk, hogy “jók voltunk”. Most már mindegyikük figyelt, holott a kisebbik fiú kivételével már ismerték a történteket.
- Aztán a nagyobbik angyal kérdezett: “Hát édesapátok, hol van ?”
Az idős asszony elszomorodott egy pillanatra, de gyorsan magába zárta bánatát, és újra unokáihoz fordult. - Kórusban, keserűen válaszoltuk, hogy “ a háborúban”.
Akkor volt az első világháború. Az angyal újra kérdezett: “Hát, a bátyátok, hol van ?” Erre azt mondtuk, hogy “ő is a háborúban”.
A kisebbik bátyám elsírta magát, de az egyik angyal odament hozzá, és azt mondta neki, hogy ne sírjon, hiszen karácsony van. Így aztán abbahagyta a sírást.
Laci megszólalt.
- Életben maradtak ? - Igen, Lacikám. Mindketten hazajöttek.
- Mi volt azután ? – faggatta tovább a kisfiú nagymamáját.
Sok mindent tudott volna még mesélni a nagymama. De lehet olyat karácsony estéjén mondani, hogy libatollakból volt az angyalok szárnya, és, hogy édesanyjuk lecsavarta a petróleumlámpát, nehogy felismerjék az angyalokban jóval idősebb nővérüket és unokanővérüket.
Laci arcán – még a bizonytalan gyertyafényben is – látszott, hogy nagyon várja a folytatást.
- Azt mondták, énekeljük el nekik azokat a zsoltárokat, amiket tanultunk. Elénekeltük őket, imádkoztunk édesapánkért és a bátyánkért. Utána az angyalok feltették a sublót tetejére a kis karácsonyfát, és elmentek.
A nagymamának volt még egy kedves emléke erről a karácsonyról, de sajnos ezt sem mesélhette el. Amikor elment a két angyal, le akartak venni néhány szem cukrot a fáról. Magasan volt a karácsonyfa, a nagyobbik bátyja a másik segítségével mégis elérte, de ekkor az angyalok bezörgettek az ablakon. “Aztán, hozzá ne nyúljatok ám !” A kistestvére erre kifakadt: “A fene ette volna meg őket a mennyekben ! Még ennyit sem engednek meg nekünk ?!”
A MESE VÉGE
A felkapcsolódó villany egy pillanat alatt elsüllyesztette ezt a varázslatos világot, pedig Laci szívesen elidőzött volna még benne. Persze, ezúttal könnyen felejtett, bátyjával együtt azonnal a fához rohantak, és – megelőzve a következő áramszünetet – gyorsan elkezdték kicsomagolni ajándékaikat.
Feri rögtön félre akart vonulni számítógépével, a testvére azonban megállította.
- Várjál.
- Mi az ? – kérdezett vissza meglehetősen mogorván bátyja. Laci egy kis csomagot tartott a kezében, és odaadta testvérének.
- Ez mi ? – kérdezte értetlenül Feri.
- Nézd meg. – erősködött a kisfiú.
Feri kicsomagolta az ajándékot, amiben egy CD volt.
- Mi van rajta ?
- Játékok. – vizsgálta testvére arcát a kisfiú.
- Köszi, majd gyere játszani, ha megnézted a tiedet. – vette el a CD-t testvérétől Feri.
Laci visszament a karácsonyfához, és nézegetni kezdte ajándékait. Nagymamája elégedetten figyelte a kisfiút, majd magához hívta.
- Gyere ide, Lacikám.
Unokája odaszaladt hozzá.
- Ez az én ajándékom. - mutatott az idős asszony a mellette levő kisasztalon levő, letakart tálra.
Laci felemelte a tálat fedő fehér damasztszalvétát, és szemei felcsillantak. A tálban leveles diós kifli volt. A kisfiú elkiáltotta magát.
- Gyertek ide, van leveles kifli !
A jeladásra a család többi tagja egyszerre indult el a nagymama felé a lakás különböző végeiből, szívfájdalom nélkül hagyták magukra több százezer forintos ajándékaikat. A kisfiú – bár mindig is önzetlen volt - a biztonság kedvéért, azért magához vett a tálból két leveles kiflit.
(Sztolár Miklós)
|
|
| |
|
| "MZ_per_X: Három perc" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
