| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Próza: Julianna: Naplemente után |
|
Julianna
Gizike izgatott volt. Éjszaka is többször felébredt, hogy ismételten átgondolja a történteket. Évekig nem történt vele semmi figyelemreméltó dolog. 20 évesen férjhez ment. Engedelmes feleség volt nappal is, éjszaka is. Péter, mint gazdasági igazgatóhelyettes nagyon elfoglalt ember volt. Gizikéről, a csinos feleségéről úgy beszélt, mint hogy ez a nő számára a "rendkivüli háttér". Gizike az is volt. Munka után elvégezte a háztartási teendőket, nevelte a két gyereket, és még kézimunkázott is. Elhitte magáról, hogy ő egy szerencsés boldog asszony. Ha akadtak problémák, igyekezett mindig mindent megoldani, és ha nem sikerült, szemet hunyt felettük.
Felnevelte gyerekeit, lánya férjhez ment, fia megnősült. Egy szomorú Nőnapon a férje infarktus áldozata lett. Jöttek a magányos évek. Voltak Gizikének barátnői, kellemes férfi ismerősei, keresett is kiutat a magányból, de nem lelte. Már kezdett kibékülni a helyzetével. "Betöltöttem az 59 évemet, mit is várjak már az élettől?!" - gondolta.
Tegnap egy klubösszejövetelen volt. Táncolt is. Elfáradt. Az asztalnál ketten maradtak ülve, Gizike és egy idős úr, aki Oszkár néven mutatkozott be. Ez a név mindig tetszett Gizikének. Kellemes társalgás alakult ki közöttük. Meséltek egymásnak az életükről, a másvilágon lévő párjaikról. Oszkár 77 éves, de sokkal fiatalabbnak nézett ki, a haja még nem teljesen ősz, mosolygós csillogó szemei vannak, ami ritka az ő korában. Nem táncolt, mert nemrég térdműtéten esett át. Kocsival hazavitte Gizikét, ő pedig meghívta a következőnapi vacsorára.
Másnap hajszálpontosan megszólalt a csengő. Kissé bicegősen, mosolyogva, pár kedves mondat kiséretében belépett a várvavárt vendég. Vacsora közben folytatódott a tegnap félbemaradt kellemes társalgás. Úgy tűnt, mintha már régóta ismernék egymást. Sokat meséltek. És... elfogytak a szavak. Nézték egymást, Oszkár szemei végigsiklottak a még mindig formás Gizike alakján. Gizike kába lett a férfi vonzó tekintetétől. És mindketten telítődtek valamiféle vággyal, hogy megérintsék egymást, és ez a vágy csak fokozódott és fokozódott. Oszkár megfogta Gizike kezét.
Gizike kellemesnek találta az érintést. Később egymás mellett ültek a heverőn, érezték egymás szapora lélegzetét, szivdobogását. Évek óta egyikük sem volt ilyen közelségben a másik nemmel. De most! Kitört a fékezhetetlen vágy, mintha vulkán éledt volna fel! Gizike megfogta Oszkár kezét, és segítette a férfi tevékenységét. Közben lekapcsolta a világítást. Folytatódott a szédületes bajlódás a ruháktól való megszabadulással, azután az egyéb akadályokkal. Gizike sohasem érzett életében hasonlót. Oszkár sem hítte, hogy így felforr a vére, és felébred benne a "képesség", ami évtizedeken át csak szunnyadt. És ez a két idős ember, bocsánat, a két "megfiatalodott" öszeforrt a teljes boldogságban. És megérezték, milyen édes lehet a csók... Eddig nem hitték, hogy az életükben még ez megtörténhet.
És ... MEGTÖRTÉNT!
Nyilas Istvánné (Mayer Edit Julianna)
|
|
| |
|
| "Julianna: Naplemente után" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
