[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 248
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 248


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Próza: szemilla: A jel


...

Gergőt és Annát mintha születésüktől fogva valami láthatatlan kötelék fűzte volna össze. A szüleik jóbarátok voltak, s nevetve mondogatták: úgy látszik, valami szerelmes pár kelt életre a két gyerekben, mert ha az egyik beteg lett, két háztömbnyivel odébb percre pontosan beteg lett a másik is. Már a babakocsiban is rögtön abba hagyták a sírást, ha egymás közelébe kerültek, és hosszas gőgicsélésbe kezdtek. Az óvodában együtt építettek homokvárat, és Gergő, ha kellett, babázott Annával a játszósarokban.

Aztán mikor iskolába kerültek, természetesen együtt ültek az első padban, szüleik legnagyobb büszkeségére.
A tanító néninek azonban nem tetszett ez a nagy titokzatosság. Ha Anna kiment a táblához, és elfelejtett valamit, Gergő csak ránézett és szinte életre kelt Anna kezében a kréta s felírta a helyes választ. Ezért aztán szétültette a két gyereket.
A gyerekek szótlanná és komorrá váltak. A szüleik másik iskolába vitték őket, ahol megígérték nekik, hogy a két gyerek egymás mellett ülhet.
- Így nyújtják a legjobb teljesítményt, ha egymás mellett ülhetnek... -magyarázta Gergő apukája az új tanító néninek.

Az új osztályban aztán a gyerekek körbe vették a két kis jövevényt.
- Mi van? Ti szerelmesek vagytok? - kérdezte Orsi.
- Igen - felelte Gergő. - Ha megnövök, elveszem Annát feleségül.
- Gyere velem játszani!
- Megyek - és megfogta Anna kezét.

Egy héttel később Orsi szülinapi bulit szervezett. - Meghívlak a szülinapi bulimra - mondta Gergőnek.
- Nem hiszem, hogy el tudok menni. Annáék elutaznak.
- Na és? Nem vagytok összekötve! - felelte magabiztosan Orsi. Attól még eljöhetsz bulizni, hogy Anna elutazik.
Igaz is. Gondolta Gergő. Miért is ne mehetne el! Mikor aztán hétfőn újra találkoztak az iskolában, Gergő megérintette a vállát, erre Orsi kacagni kezdett. Orsi kifordított tenyerét mutatta Gergőnek, mire Gergő széles mosollyal felelt.
Anna értetlenül nézte őket.
- Mi ez? -Kérdezte félénken.
- Ó semmi csak a jel.
- Miféle jel?
- Semmi! Csak tudod, voltam Orsiéknál bulizni és megegyeztünk, hogy jellel beszélgetünk. Ha a vállamhoz érek, akkor az azt jelenti: "emlékszel, mikor leesett a torta a szőnyegre?" Ha a tenyerét kifordítja, az meg...
- Hagyd! Nem érdekes! - vágott közbe Anna.
- Most meg mi bajod van?
- Semmi - hangzott csendesen a válasz.
- Nem vagyunk összekötve! - csattant fel Gergő.
Anna nem felelt semmit, csak valami óriási gombócot érzett növekedni a gyomrában. A félelem úgy nőtt benne, mint valami rosszindulatú daganat. Két nap múlva már nem volt hajlandó szólni senkihez. Szeme előtt lepergett rövidke élete, és minden kockájában ott volt Gergő. Most azonban úgy érezte, Gergő nincs sehol. Se a jelenben, se a holnapban, sehol.

A gombóc csak nőtt, nőtt, és Annát valami eddig ismeretlen érzés kerítette hatalmába. Mint pók a hálójába akadt zsákmányt, úgy szőtte mozdulatlanná a félelem. Mikor a tanítónéni reggel bejött, Anna a sarokban sírdogált.
- Miért nem ülsz a helyedre - kérdezte?
Anna azonban nem válaszolt. A tanítónéni oda akart menni hozzá, hogy megvígasztalja, de Anna hangosan kiabálni kezdett.
- Ne érj hozzám! Fáj!
- Mi fáj, kicsim - kérdezte csodálkozva a tanítónéni.
- A jel. A jel!- zokogott Anna.
- Gyerekek, tud valaki valamit erről a jelről? - fordult az osztály felé most már a tanítónéni.
- A Gergő, meg az Orsi kitaláltak egy közös jelet - pattant fel Jutka. - Orsi buliján -magyarázta tovább.
- Már értem. Gergő, nézd csak! Ott a sarokban a JEL. Ezt úgy látom, csak te tudod megfejteni.
Ideje: Június 04, hétfő, 15:29:13 - Netelka

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
Vissza a kirakathoz

18. szám

"szemilla: A jel" | Belépés/Regisztráció | 3 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: szemilla: A jel (Pontok: 1)
- Captnemo Ideje: Június 05, kedd, 20:11:42
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Erről a JELről határozottan viszket a tenyerem még ma is. Pedig hol van már a tavalyelőtt múlt ezeréves hó!:) Amit írtál, azt viszont tetszik, és jelest kapsz most rá:)))



Re: szemilla: A jel (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Június 08, péntek, 11:36:39
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Van jel és van JEL. Gratulálok.



Re: szemilla: A jel (Pontok: 1)
- kisssp Ideje: Június 13, szerda, 21:48:10
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Nagyon jó írás! Megérintettél vele...
Üdv.: Péter



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.47 Seconds