| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Próza: AngyaliAndi: Égiek |
|
Marcsi mindig, mindenhová rohant. Reggelente, mikor pánikszerűen elhagyták a lakást, a gyerek néha csak úgy lobogott utána. Már messziről nyomkodta a kocsi vezérlését, hogy mire odaér, kinyíljon az ajtó. A táskák röptében a csomagtartóba, gyerek az ülésen, padlógáz… már hűlt helye is volt. Piros lámpáknál, dugónál türelmetlenül dünnyögött, minden kerülőutat kitapasztalt már a környéken… mégsem volt elég a nap huszonnégy órája.
Nem figyelt magára, pedig néha zakatolt a szíve, kipirosodott az arca, néha ólmos fáradtságot érzett… de menni kell tovább, hajtani kell, minden kell, semmi nem elég, semmi nem elég jó. Huszonegyedik századi szupernő- mondhatnánk, csak ő nem érzékelt ebből semmit.
Nem vette észre azt sem, hogy már jó ideje figyelték. Ősz hajú, töpörödött bácsika ült a panelházuk mellett a padon, minden reggel, minden délután. Öreg szeméből végtelen bölcsesség, nyugalom áradt. Minden nap tanúja volt ennek az ámokfutásnak, s sokat mondóan hümmögött csak.
Egy délután Marcsi vitte le a kutyát sétálni. Észre sem vette, hogy magában beszél, a teendőit vette számba, mikor megbotlott a járdára kilógó bot végében. Nagy nehezen sikerült visszanyernie az egyensúlyát, halk bocsánatkérést motyogott, s már rohant is tovább. A bácsika mosolyogva nézett utána.
Másnap szinte ugyanígy járt, de akkor már idejében észrevette a botot, játékosan átugrotta, s még egy halvány mosoly is futotta tőle az idős ember felé.
Harmadnap már a bácsika köszönt előre, s egy pillanatra meg is állt, hogy a kutyus is barátkozzon az új ismerőssel… nem telt el egy hét sem, Marcsi azon kapta magát, hogy szinte várja a találkozásokat ezzel az emberrel. Jó volt pár mondatot váltani vele, de megesett az is, hogy csak hallgattak pár percig egymás mellett… valahogy átragadt rá is az a végtelen nyugalom, ami ebből az idős emberből áradt. Olyan érzése volt, mintha világ életében ismerte volna, mintha mindig is a napjai része lett volna. Rohanó életében ez a pár perc jelentette a tökéletes pihenést, felfrissülést. Beszélgettek a múltról, a célokról, az élet gyönyörűségéről, amit Marcsi annyira nem ismert eléggé. Teljesen átértékelődött benne a fontosság fogalma, a szépség, a gazdagság… máshogy kezdte látni az életet.
Egy nap, épp kilépett a kapun, mikor elkezdett szúrni a bal oldala. Kicsit szédült is, de nem igazán figyelt a tünetekre, sietett tovább. Már látta a padot, látta idős barátja szürke alakját, de valahogy nem tisztult a kép… mind jobban fájt az oldala, zsibbadt a keze, a póráz kicsúszott belőle, s ő hiába kapott utána, nem mozdult a karja…
Arra eszmélt, hogy egy mentőorvos hajol fölé, szólongatja. Nagy nehezen kinyitotta a szemét…
- Asszonyom, asszonyom, ne ijedjen meg, szívrohama volt, de már jó kezekben van, azonnal elszállítjuk a kórházba. Meg tudja mondani, hogy hívják? - Marcsi nagyon nehezen beszélt, alig értették szavát.
- Hol a… kutya?
- A szomszédja felvitte magához, ő értesíti a férjét is. Micsoda szerencse, hogy pont erre jött haza…
- Ott… az… az úr…
- Hol?
- Ott… a… padon…
- Nincs itt pad sehol. Milyen úr? Ő hívott ki minket? Asszonyom… ki értesített minket? Nem tudja?
- Biztos ő…
A mentőorvos összenézett az ápolóval, nem értettek semmit. Nem volt ott semmiféle férfi, nem volt ott pad sem. A szomszéd azt mondta, nem ő hívta ki őket, együtt érkezett a mentővel…
Marcsi nehezen gyógyult. Sokszor leküldte a férjét a házuk elé, hátha látja idős barátját, de többet nem találkozott vele. Kezdte azt hinni, komoly baj van a fejével, hallucinál, vagy lehet, hogy az is a betegsége előjele volt?
Pár év múltán szülei megkérték, nézze át a pincéjüket, válogassa ki, mi az ami kell onnan neki. Rengeteg kacatot talált, még a régi üzenő füzete is a kezébe akadt, lányának kinőtt ruhái, eltört játékok… és egy nagy halom régi fénykép. Letelepedett egy sarokba, és elkezdte szétválogatni őket. Rengeteg olyan képet talált, ami majd’ száz éves volt, olyan férfiak, nők voltak rajta, akiket még soha nem látott. Megpróbálta kisilabizálni a hátoldalukra írt kusza mondatokból, kik lehettek, de az ötödik „Mancika - István bátya” után elvesztette a fonalat. Jókat derült korabeli ruháikon, méltóságteljes, merev tartásukon… melengette szívét a sok arc, ez az ő családja.
Az egyik kép kicsit összeragadt egy másikkal, majdnem félrerakta mindkettőt, mikor engedett a ragacs, s előkerült egy fiatal férfi arcképe. Barna, hullámos haja kifésülve a homlokából… sűrű bajusza csinosan nyírva… sokszor látta már ezt az arcot nagymamája szobájában. A nagyapjáét. Édesapja korán elvesztette apukáját, egy éves alig múlt, mikor meghalt. Nem sok fénykép maradt tőle, ez volt az egyik. Marcsi mosolyogva nézegette még egy darabig, félretette, majd felviszi édesapjának, biztos sokat kereste már… ám hirtelen nagyot dobbant a szíve. A képhez kapott, s nem akarta elhinni… a szeme… a nagypapája szeme…
Ő ezeket a szemeket látta hónapokig a padon, ebből merített erőt, ez nyugtatta meg zaklatott idegeit… Ő mentette meg az életét.
|
Ideje: Október 30, kedd, 19:51:24 - Netelka
|
|
| |
|
Vissza a kirakathoz
 |
|
|
|
|
| "AngyaliAndi: Égiek" | Belépés/Regisztráció | 27 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: AngyaliAndi: Égiek (Pontok: 1)
- Si Ideje: Október 31, szerda, 00:28:35
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Egy kis reményt adtál. Hátha valaki ránk is vigyáz... |
|
|
|
|
|
Re: AngyaliAndi: Égiek (Pontok: 1)
- prayer Ideje: Október 31, szerda, 04:49:58
(Adatok | Üzenet küldése) | | Már korábban is schi-fi-nek véltem, aztán mégsem. Lehet, hogy mindannyiunknak vannak hasonló őrangyalai? |
|
|
|
|
|
Re: AngyaliAndi: Égiek (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Október 31, szerda, 05:58:37
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Emlékszem erre a novelládra, Andi, már első olvasatra is nagyon tetszett. Örülök, hogy itt újraolvashattam :) |
|
|
|
|
|
Re: AngyaliAndi: Égiek (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: Október 31, szerda, 14:15:48
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Csatlakozom Sidához! |
|
|
|
|
|
Re: AngyaliAndi: Égiek (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: November 02, péntek, 07:30:18
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Úgy gondolom a hit, sok mindenben segít.
Neked ez a hitet, és jól is van ez így.
:))))) |
|
|
|
|
|
Re: AngyaliAndi: Égiek (Pontok: 1)
- causality Ideje: November 02, péntek, 14:41:54
(Adatok | Üzenet küldése) | | Kedves Andi, meg kell hagyni, Angyalka őrangyalkája jól irányítja fentről a tolladat. Akarom mondani, az ujjaidat. Gratulálok!:-) |
|
|
|
|
|
Re: AngyaliAndi: Égiek (Pontok: 1)
- soman (soman@mailbox.hu) Ideje: November 02, péntek, 17:27:39
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Jó volt olvasni a remény égi sugaráról...
Hittel teli, szép történet, jó hogy idekerült, grat Andika! |
|
|
|
|
|
Re: AngyaliAndi: Égiek (Pontok: 1)
- kisssp Ideje: November 03, szombat, 16:46:43
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagyon kedves történet. Tele érzésekkel, érzelmekkel, finomsággal.
Jó volt olvasni!
|
|
|
|
|
|
Re: AngyaliAndi: Égiek (Pontok: 1)
- Angeli Ideje: November 04, vasárnap, 18:15:04
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Én is így gondolom Angyalom. Így lehet ez. Jól megjelenítetted. Gratulálok! |
|
|
|
|
|
Re: AngyaliAndi: Égiek (Pontok: 1)
- Captnemo Ideje: November 06, kedd, 12:50:25
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Azon agyalkodtam, hogy hol is hallottam én ezt, és kitől? Nem mondom, olvasni is jó volt!!:)) |
|
|
|
|
|
Re: AngyaliAndi: Égiek (Pontok: 1)
- hori Ideje: November 07, szerda, 08:54:19
(Adatok | Üzenet küldése) | | Szép történet, rengeteg tanulsággal! Nem is árt, ha az ember néha elmereng a múltján, az ősein. |
|
|
|
|
|
Re: AngyaliAndi: Égiek (Pontok: 1)
- lena1 Ideje: November 07, szerda, 12:40:06
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon, nagyon tetszett Andi az írásod. Hiszem, hogy mindenkinek van őrangyala, aki vigyáz rá. Ölellek.Lena |
|
|
|
|
|
Re: AngyaliAndi: Égiek (Pontok: 1)
- meva Ideje: November 07, szerda, 14:08:28
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon kedves történet. Jó hinni, hogy mindenkire vigyáz valaki ott fönt. Szeretettel: Éva |
|
|
|
|
|
Re: AngyaliAndi: Égiek (Pontok: 1)
- zafir (ryanturner@citromail.hu) Ideje: November 08, csütörtök, 19:14:25
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Kedves Andi! Nagyon szép kis történet, jó volt olvasni!:) A rejtélyes igazságok némelyik hasonló történetei jutnak róla eszembe. Megállná köztük a helyét!:) puszi: zafir |
|
|
|
|
|
|
