| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Próza: winner: Nem történt semmi |
|
A gépkocsi egyenletesen falta a kilométereket. Kellemes, késő őszi idő volt, a nap ragyogott, és az éjszakai zápor után tiszta, friss volt a levegő. Csak néhol csillogott az út mélyedéseiben megmaradt szürke esővíz.
A férfi kicsit odalépett a gázpedálra, hogy behozza a lemaradást. Az autópályán elgondolkozott, és mikor utolért egy kamionkonvojt, lendületből megelőzte őket. Az előzésnél vette észre, hogy elvétette a kihajtót, és emiatt jó húsz kilométer kerülőt kell megtennie. Most ismeretlen úton autózott, de ez cseppet sem zavarta. Úgy számolta, ha kicsit jobban a gázra lép, simán odaér a találkozóra.
A kisfiú beszaladt a konyhába és hátulról ráncigálni kezdte anyja szoknyáját.
- Anya, kérek enni.
- Mit kérsz, kiscsibém? – fordult felé édesanyja.
- Csokit – vágta rá gondolkodás nélkül a három év körüli fiúcska.
- Az nincs, kiscsibén. Kenyeret tudok adni.
- Jó, akkor csokis kenyeret kérek.
- Mondom, hogy nincs itthon csoki. Vajas- lekváros kenyér jó lesz?
- Jó! Lekváros csokist kérek.
A harminc év körüli nő felnevetett, és kenyeret vett elő. Jókora szeletet szelt és megkente vajjal, majd lekvárral. Magában mosolygott, ahogy felidézte, anyja is így kent neki vajas-lekváros kenyeret, mikor kislány volt.
-Tessék, kiscsibém, a csokit rágondoljuk. Rendben?
- Kimehetek a kertbe?
- Talán köszönöm, vagy mi a szösz?
- Köszönöm! Anya, kimehetek a kertbe?
- Kimehetsz, de csak a kertben játszhatsz.
A kisfiú boldogan nyargalt ki az ajtón, miközben a kenyeret majszolta.
Milyen szép, takaros falvak – gondolta férfi, ahogy átsuhant a rendezett településeken. Nem is baj, hogy elvétettem az utat, hiszen erre még soha nem jártam. Legalább láthatom, hogy élnek itt az emberek. Nézte a házakat, a rendezett kerteket, a kocsma előtt álldogáló embereket, a plébánost, aki éppen a templomból lépett ki.
Mivel nem volt forgalom, és érezte, hogy errefelé sebességmérő radarba sem fut bele, a lakott településeken is jó hetvenes-nyolcvanas tempót diktált. Élvezte a motor egyenletes duruzsolását. A felesleges kerülő ellenére is jó kedvű volt.
A kisfiú a kenyeret majszolva sétált a kertben, amikor egyszer csak csaholva ott termett a kistermetű házőrző és körbeugrálta.
- Te is kérsz kenyeret? – azzal egy kis szeletet letörve a kutyának dobta.
A kutya röptében elkapta a zsákmányt és azonnal befalta, majd kérő tekintettel megállt a fiú előtt.
- Nem kapsz – kiáltott a kutyára a fiú. - Nekem is kell.
A kutya nézte a kenyeret, majd egy hirtelen mozdulattal felugorva kikapta a fiú kezéből, és elszaladt a kerítés irányába. A fiú meglepődött. Először sírásra görbült a szája, majd hirtelen dac ült ki az arcára és kutya után vetette magát. A kerítésnél meglepetten látta, hogy a kistermetű állat egy jókora lyukon kibújik. A fiú most még mérgesebb lett, és gondolkodás nélkül utána mászott a kerítés alját tátongó nyíláson.
Megcsörrent a mobil. A férfi a kijelzőn leolvasta a nevet, majd kissé mérgesen konstatálta, hogy nincs becsatlakoztatva a kihangosító.
- A fene, hogy nem dugtam be - morgott az orra alatt. Kivette a tartóból, megnyomta a fogadógombot és bele hallózott.
- Szia! Merre vagy? – hallotta ismerőse kérdését.
- Nem tudom pontosan, mi a helyiség neve, de szerintem húsz percen belül oda érek. Legfeljebb fél óra, de annál biztos nem több.
- Rendben, várunk. Igaz, nélküled nem is tudnánk kezdeni – hallotta a nevetve válaszoló hangot a készülékben.
- Sietek!
- Azért ne rohanj, nehogy valami baj legyen.
- Jó, jó. Vigyázok. Szia - azzal kinyomta a készüléket és visszatette a helyére.
A kisfiú meglepődött, hogy az utcán találta magát. Annyira, hogy elfeledkezett a kutyáról és az elcsent kenyérről. A hirtelen támadt szabadság megrészegítette. Tétován megindult a kitárult térben. Minden ismerős volt, mert anyával nap mint nap járt erre, de így egyedül minden új és sokkal érdekesebb. Először az út melletti virágokat járta körbe, majd a vizesárkot. Miután ezt anyával is megnézhette, hamar ráunt és új látnivaló után nézett. Szeme az út túloldalán lévő színes kerítésen pihent meg. Ezt már sokszor megcsodálta messziről, és érezte, itt az alkalom, hogy közelről is felfedezze - azzal megindult keresztben az úton. Az út közepére érve megbotlott és elvágódott. Nem esett nagyot, ezért sírni sem kezdett, ráadásul, ahogy hason feküdt, az orra előtt valami nagyon érdekes dolgot fedezett fel. Felült és kis kezébe vette azt a színes valamit, és tanulmányozni kezdte.
A férfi lendülettel érkezett a falu határához. Lakott terület lévén levette a lábát a gázpedálról, de nem fékezett. Elsuhant a helységjelző tábla mellett, de nem tudta elolvasni, csak azt látta, hogy rövid, talán két szótagú neve van a falunak. Az úton rajta kívül egyetlen autót sem látott. A lassítás után nyolcvanas tempóval haladt tovább. Ez is milyen rendezett település, gondolta, és nézte sorban a házakat a szépen gondozott kerteket, az ablakokban virágzó muskátlit. Elhaladt a kocsma előtt. Itt is néhány ember álldogált és az utcán söröztek. A vegyesbolt előtt egy nő tolta a babakocsit, benne egy alvó csöppséggel. Könnyedén suhant a gépkocsi, ahogy lágyan nyomta gázpedált.
Éles „S” kanyarhoz ért, de érezte, hogy elég, ha lelép pedálról, nem kell fékezni. Amikor odaért, mégis úgy döntött, kicsit lefékezi a kocsit. Az ilyen hülye szituációkban nagyon gyakran valami váratlan helyzet adódik - gondolta.
Az első forduló után látta, hogy a következőt sem lehet belátni a sarkon álló ház miatt. A nyitott ajtóban egy fiatal, csinos nő állt, és tekintetén jól kivehető volt, hogy keres valakit.
A férfi a kanyar végéhez ért, és ismét a gázra lépett, hogy a megnövelt sebesség kihúzza a kocsit a fordulóból. Ahogy a kocsi egyenesbe ért, látta meg az alig harminc méterre, az út közepén ülő kisfiút. Beletaposott a fékbe, de azonnal érezte, hogy nem tud megállni. Hirtelen mázsás követ érzett a gyomrában. A gyerektől talán öt méterre lehetettt, amikor reflexszerűen aprót rántott a kormányon, és miután a fékezés még alig csökkentette a kocsi sebességét, szinte a korábbi lendülettel elszáguldott a kisfiú mellett, keresztül egy hatalmas pocsolyán. A sáros víz teljesen beterítette a földön ülő gyereket, aki a gépkocsi közelsége, annak sebessége, és a váratlanul nyakába zúduló víztömeg miatt éktelenül sírni kezdett. A férfi a visszapillantó tükörben látta, hogy a fiúcska sértetlen, és az ijedségen kívül nincs semmi baja.
A nő odakapta a fejét az éles fékcsikorgásra. Megpillantotta az út közepén ülő kisfiát, és egy pillanat alatt felmérte, hogy a kocsi nem tud megállni.
- Neeeem!!! – üvöltötte, de mire bármit is tehetett volna a kocsi hirtelen irányváltással elszáguldott a kisfia mellett, hatalmas vízsugárral lelocsolva.
A nő kirohant az utcára, felkapta síró kisfiát, és nem törődve azzal, hogy csurom vizes lesz, szorosan magához ölelte.
- Anya! Az autó – zokogta a kisfiú elcsukló hangon.
- Ne sírj, kiscsibém – felelte a nő, de az ő szeméből is hatalmas könnycseppek gördültek le.
- De Anya, lefröcskölt.
- Nem baj kiscsibém. Nincs semmi baj. Nem történt semmi.
A férfiban lassan oldódott stressz. Tudta, hogy csak sokéves vezetői rutinjának köszönhető, hogy nem gázolta el a kisfiút. Kiérve a faluból, kissé lejjebb engedte az ablakot, és a beáramló friss levegő megnyugtatta. Negyed óra autózás után megérkezett úticéljához. Beállt a parkolóba, táskáját kivéve megindult az épület felé. A kapuban az a férfi várta akivel telefonon is beszélt.
- Szia – nyújtott kezet. - Pontos vagy, mint mindig. Milyen volt az út?
- Minden rendben – fújt nagyot a férfi. Nem történt semmi.
|
Ideje: December 30, vasárnap, 07:18:50 - Netelka
|
|
| |
|
Vissza a kirakathoz
 |
|
|
|
|
| "winner: Nem történt semmi" | Belépés/Regisztráció | 19 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: winner: Nem történt semmi (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: December 30, vasárnap, 10:30:32
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Már olvastam ezt a novelládat, és mégis drukkoltam, hogy jó legyen a vége. A sorsot írtad meg, amely rettenetesen könyörtelen. Vagyunk, egymástól kilóméterekre, és mégis valami láthatatlan vezeték összeköthet minket, időben és térben. Nem tudjuk mikor, melyik pillanat lesz az, amely örökre összeláncolhat egy ismeretlennel. Kifürkészhetetlen a sors szeszélye, a véletlenek kölcsönhatása. Nagyon jól megírt történet. Örülök, hogy itt is olvashattam...BUÉK...Ölellek szeretettel...:)))) |
|
|
|
|
|
Re: winner: Nem történt semmi (Pontok: 1)
- zsuka49 Ideje: December 30, vasárnap, 15:39:57
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Remek kis novella Laci!
Én még nem olvastam, de most tetszett!:))
BUÉK neked: Zsuzsi |
|
|
|
|
|
Re: winner: Nem történt semmi (Pontok: 1)
- prayer Ideje: December 31, hétfő, 15:06:56
(Adatok | Üzenet küldése) | | Ó, dehogynem! Annyi történt, hogy szét izgultam magam. Boldog újévet! |
|
|
|
|
|
Re: winner: Nem történt semmi (Pontok: 1)
- naiva Ideje: Január 01, kedd, 12:49:18
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Fordulatos, izgalmas, jól megírt!:) Tetszett, sokadszorra olvasva is! Gratulálok! |
|
|
|
|
|
Re: winner: Nem történt semmi (Pontok: 1)
- blue Ideje: Január 03, csütörtök, 12:44:54
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Még jó, hogy csak lelocsolta az az autó.
pussz: g)))) |
|
|
|
|
|
Re: winner: Nem történt semmi (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: Január 03, csütörtök, 14:42:58
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Lacikám! Nagy szíved van Neked és nagyon-nagyon jól írsz! Jó újra olvasni Téged. |
|
|
|
|
|
Re: winner: Nem történt semmi (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Január 04, péntek, 08:03:12
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | De majdnem. (Csak az egy másik történet.) Izgalmas, jól megírt történet. Grat.: piro. |
|
|
|
|
|
Re: winner: Nem történt semmi (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: Január 05, szombat, 09:06:35
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Örülök nagyon, hogy személyesen is hallottam ezt az irásodat ! - Már akkor is nagyon tetszett, most is végig izgultam a történetet, bár tudtam a végét, mégis...
Zsuzsi:-)) |
|
|
|
|
|
Re: winner: Nem történt semmi (Pontok: 1)
- Angeli Ideje: Január 07, hétfő, 11:57:48
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Olvastam és hallottam már ezt a novelládat. Nagyon tetszett akkor is és most is. Annyira örülök, hogy nem történt tragédia, mintha ott álltam és ijedten vártam volna a rémes fejleményeket. |
|
|
|
|
|
|
