| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Próza: Lacoba: A befőttesüveg hadművelet |
|
Lacoba
- Százados elvtárs Horsi tizedes jelentem, hogy a konyhán minden rendben. A konyhamunkások időben végeztek az esti mosogatással, és előkészítettük a reggelit is, melyet a befőttesüveg hadművelet miatt hermetikusan elzártunk. A raktárakat, az utolsó zugot is kiürítettük, és átszállítottuk a 12-es parcella raktárába.
- Pihenj! No éppen ezért jöttem! Mi a túró ez tizedes? Minek kell a 100 darab befőttes üveg és az 5 kiló füstölt szalonna?
- Jelentem, majd reggel a kihallgatáson pontos mérleget fogok adni a hadműveletről. Addig azonban teljes titoktartás van az ügyben.
- Maga csak ne jelentgessen itt nekem katona, hanem feleljen arra amit kérdeztem, mert reggelre már a fogdában ébred!
- Jelentem...
- Ne jelentsen! Ki vele!
- Százados elvtárs nem tehetem! Kaszás alezredes elvtárs teljes titoktartást írt elő a hadműveletről, és parancsba adta, hogy reggel 6 órakor, még a kihallgatás előtt neki jelentsem a feladat maradéktalan végrehajtását.
- Horsi, a szentségit! Nem érti, hogy az ügyeletes tiszttel beszél? Parancsmegtagadásért még a „futira” is beutalom.
- Százados elvtárs...
- Tényleg nem mondja el? Ha valami disznóság kerekedik ki belőle: ezredparancsnok ide, Kaszás alezredes oda, kinyuvasztom! Az egyszer biztos! Különben is begyemben van a tanítónő miatt!
… Az egész úgy kezdődött, hogy térképet kasíroztam – némi kilátásba helyezett szabadság fejében - az ezredparancsnoki szoba falára, amikor borzasztó nagy káromkodás szűrődött ki a helyettesi irodából, ami átmenetileg az ezredparancsnoki szoba. Lesunnyogtam a létráról, és oldalogva közelítettem az írnoki iroda felé – folyamatosan attól tartva, hogy lebuktam, hiszen éjszaka nem is dolgoztunk a kasírozáson, hanem felváltva a faluban jártunk, póteltávon – fel szeretnék készülni az éppen aktuális kimosakodásra... Gesztenyeliszt. Igen az. Erősödik pillanatok alatt bennem mondandó... Közeledek. Kikukucskálok a résnyire nyitott ajtó mögül. Nádasdi is totál be van tojva, gondolom ő is ludas valamiben. Az alezredes viszont nincs sehol. Illetve... A következő pillanatban kinyílik az ajtó, és egy tányér repül rajta, éppen a reggel glancosra takarított szoba felé. Hatalmas reflexszel behajtom az párnázott ajtót, megtörve az érkező légi objektum kiszámított útját. Mint a lőgyakorlaton. Igen ám, de így az ajtó túloldalán hallatszik a becsapódás. Visszavonulok a létra biztonságába, és teljes erőbedobást színlelve dolgozom fel északkelet Magyarország csücskét a hatalmas falra, miközben tüzér fülem csengését lehalkítva fülelem a fejleményeket.
- Nádasdi! Ügyeletes tiszt, hadtáp főnök, legénységi konyhaügyeletes, szakács azonnal hozzám! - ordítja az amúgy halk szavú parancsnok. Olyan hangerővel, hogy nem is kell különösebben fülelni, mert ajtón és tüzérdobhártyán keresztül is zeng az egész parancsnokság...
No így kezdődött! Az történt ugyanis, hogy a parancsnok – aki előszeretettel evett a legénységi konyháról, ha valami kedvence volt a menü – a lecsóban egy erősen elhízott, a megfelelő hőfokon történő kezelésnek köszönhetően hatalmasra puffadt egeret talált. Azt sem díjazta, hogy egészben volt az istenadta, az ajtóval való találkozás pillanatáig... Be volt tojva mindenki. Én is. Le sem mertem jönni a létráról, hogy még véletlenül sem az előkészítés valamelyik fázisában érjen, hanem a kifejleten. Fent. Azt szerette. Azt a pillanatot, amikor valamelyik térképrészlet felkerült a helyére. Nem mozdultam ki a szobából, pedig már az ebéd utáni tiszti kaszinós sör is szeretett volna végcélhoz érni... Nyílik az ajtó. Teljes beleéléssel nyújtózkodom Záhony felé, s kefélem simára, egészen Lvov irányáig, majd lejjebb a Tisza felső folyása felé, miközben sejtem a hátam mögött az elégedetten hátratett kezű parancsnokot.
- Maga egy nagyon értékes ember, tizedes.
- Alezredes elvtárs jelentem...
- Hagyja! Nagyon jól halad! Megtoldom a szabadságát, ha már a jövőhét végére itt díszeleg egész Magyarország!
- Értettem!
- Van mindene?
- Igen...
- Ha nincs csak szóljon! Mit szólt az édesanyja a téliszalámihoz, és a gyulaihoz?
- Jelentem nagyon meg volt lepve, és örült. Már hogyne örült volna, hiszen otthon nem igen jut nekünk ilyen fejedelmi koszt, parancsnok elvtárs!
- Hétvégén is kap eltávot!
- Jelentem nem lehet, mert holnap konyhaügyeletes leszek... - mondom a mondat végén elbizonytalanodva, de a másodperc tört része alatt hatalmas ötlet szakad ki belőlem – Tudja parancsnok elvtárs, én majd rendet csinálok a konyhai egerek között! - összehúzza a szemöldökét, aztán:
- Borzalom! Tudja maga tizedes milyen finom a lecsó?
- Igenis! Tudom!
- De egérrel... No mondja fiam!
Előadom a tervet, amit édesanyámtól tanultam. Csendesen végighallgat, majd ismét nagyot ordít:
- Nádasdi! A hadtápfőnök azonnal vitessen a legénységi konyhára 100 darab befőttes üveget, és öt kiló füstölt szalonnát! A holnapi szolgálat kezdetére Horsi tizedes kapja meg a 12-es parcella raktárának kulcsait! További 3 konyhamunkást vezényeljenek a holnapi szolgálat idejére a konyhára! Teljes titoktartás! Ez magára is vonatkozik tizedes! A hadművelet végéig csak nekem tartozik beszámolni! Hétfőn reggel hat órakor jelentsen! - fordul felém és huncutkás mosoly kíséretében hátba vág...
Este 10 óra. Egy darab ehető morzsa sincs a konyhán. A befőttesüveg hadművelet elindult. Minden sarokba, szekrényhez, polchoz egy-egy befőttesüveg került, bele egy darab szalonna. Minden ajtó, ablak zárva. Teljes a sötétség és a csend. Mind a heten – a hatra duzzasztott konyhamunkás részleg és én - az ügyeletesi szobában vagyunk. Csak az éjjeli lámpa ég, és megy a zsuga. Kötelezően csendesen, és a hadműveletnek megfelelően teljes titoktartás mellett. Jól jár a lap, gyűlik a gyufaszál előttem, no nemcsak a felettesi tekintély miatt, hanem nem számítok rossz zsugásnak egyébként sem... Jól szalad az idő. Az órára pillantva jön a vezényszó:
- Üvegeket végigjárni! Az elesetteket rakjátok a fertőtlenítő vályúba! - mindenki beindul. Kivilágosodik a konyha, a raktárak, az étkezde, a tálaló, az összekötő folyosó.
- Meg vagy nyavalyás!
- Itt is van!
- Itt kettő is!
- Igyekezzetek! Tíz perc múlva újra kell tölteni az egészet, és ismét besötétítünk nekik!
Végigzsugáztuk az egész hadműveletet. Másfél óránként ürítettünk és újra töltöttünk. Mit ne mondjak: remekül haladt! Hajnal felé ketté osztottam az éles hadműveletre vezényelt sorkatonai állományt. Felváltva indulnak a bevetésre.
...Gyönyörű hajtincsek között turkálok, teljes erőből lüktet a csók a számon. Megfelelően halad az előkészítő munka is. Sikerül – első pattintásra – kioldanom a melltartó rafinantériás rögzítését. Nincs ellenkezés, így már a selymes ruhadarab alatt cserkészem be a tanítónéni bársonyos mellét, melyet koránt sem ernyesztett el még a kor. Egyre hevesebb csók, erős szorítás a válasz, és majd szétveti a hátam az érintése. Elérem az első célt: a hatalmas gombbá keményedett bimbókat, mely szinte észrevehetetlen remegéssel simul ujjaim közé. Az újabb biztató csókroham után az első felfedezés helyét sikerül szabaddá tennem, és ajkaimra bízom a meghódított területet. A nadrágom már kezd fájdalmassá válni, és egyre szűkebb, amikor egyik kezemet további felderítésre vezénylem. Újabb heves csókrohamot fogadok, majd végigszalad rajtam a picurka kéz, és megszabadítja nadrágom feszülő gombkészletét a teljes megsemmisüléstől. Az előretolt jobb kezem közben eléri a mosolygó, ziháló köldököt, majd a selymes domboldal felé veszi útját...
- Horsi! Kelj fel!- kiabál a fülembe Tibai!
- Mi a túró van! Hagyjál! A rohadt égbe!
- Kelj fel! Tíz perc múlva jelentened kell a főnöknek.
Gyorsan kapom magam haptákba, miután felocsúdok a kellemes álompercekből. Gyors szemrevételezés a fertőtlenítő vályúnál.
- 718 – jön a válasz.
- Azta!
Teljes erőmmel rohanok az ezredparancsnoki körlet felé vezető ösvényen, hiszen át kell vágnom, ha nem akarom lekésni a jelentést. Szürkül már a reggel, így futólépésben is mehetek. Egy perccel hat előtt bezáródik mögöttem a kapu, és mielőtt csöngetnék, már nyílik is az ajtó.
- Alezredes elvtárs jelentem a befőttesüveg hadművelet sikeresen befejeződött! 718 egeret fogtunk. - Hatalmas kacagás a válasz. Teljes erőből kacag. Már hosszú ideje, én pedig még mindig vigyázzban állok, és nem tudom mitévő legyek. Néhány perc is eltelik, amikor a kacagás közé mondja:
- Mondtam én, hogy maga nagyon értékes ember tizedes. Jelentkezzen Petyánál egy hét szabadságra, a titkos egység többi tagját pedig három napig nem akarom látni!
- Alezredes elvtárs! Mi lesz a térképpel? - mondom bizonytalanul féltve az hazamenetelt.
- Nono fiam! - gurgulázza a vissza-visszatérő röhögés közepette. - Azt nem mondtam, hogy azonnal. Majd, ha befejezte. Jobb lesz a két hét egyszerre. Nem? - közben teljes erőből átöleli a vállam, és olyan erővel szorítja meg, hogy szinte összeroppanok.
- Értettem!
- No jöjjön fiam! Ma együtt reggelizünk!
|
|
| |
|
| "Lacoba: A befőttesüveg hadművelet" | Belépés/Regisztráció | 13 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Lacoba: A befőttesüveg hadművelet (Pontok: 1)
- Julianna (julianna41@citromail.hu) Ideje: Június 21, szombat, 19:15:09
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Én is jót nevettem! :)) |
|
|
|
|
|
Re: Lacoba: A befőttesüveg hadművelet (Pontok: 1)
- agnes Ideje: Június 21, szombat, 23:36:55
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Megint nevetnem kellett, nagyon jó. Szeretem az írásaid! Szeretettel |
|
|
|
|
|
Re: Lacoba: A befőttesüveg hadművelet (Pontok: 1)
- LEKA Ideje: Június 21, szombat, 23:41:13
(Adatok | Üzenet küldése) | | Bár csak ilyen hadműveletek lennének! Ezen lehet nevetni, és nem hal bele senki:)))) |
|
|
|
|
|
Re: Lacoba: A befőttesüveg hadművelet (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Június 22, vasárnap, 15:44:32
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Benned nem csalódik az ember...Lehet próza vagy vers, igazi élmény olvasni Téged...:))))) |
|
|
|
|
|
Re: Lacoba: A befőttesüveg hadművelet (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Június 23, hétfő, 08:33:58
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Oltári! Emlékszem, hogy mennyi patkány, meg egér volt anno Marcaliban... Lehet, hogy minden héten belefőtt valamibe, csak nem vették észre.:) Az írói eszközökről meg annyit: aki tud, az tud! |
|
|
|
|
|
Re: Lacoba: A befőttesüveg hadművelet (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: Július 03, csütörtök, 06:58:08
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Jaj, Lacobá! Micsoda komikus helyzet! ... Az álommanód rendesen működött! Ismét somolyogva olvastam! : )) |
|
|
|
|
|
|
