| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: Piroman: Címtelen szonett |
|
Piroman
Minden ébredéssel elhagyom talán,
álmodom, hogy élek és remek dolog,
hogy megint vidám, na és szabad vagyok,
nincs teher, ha nincs örökbe rég tanyám.
Nem vigyáz a tűz, a víz, szelíd szemed,
hangodat se rejti már a nyári szél,
s nem tudom, hogy épp kinek zenél, ha kér,
...megint én se mondanék neked nemet.
Szép az út, pedig csak elsuhan veled,
zúg a fák között a zöld, a fény ragyog,
mert nekem szeretni kell, s az út szeret.
Míg te elmaradsz, sötétre itt vagyok,
csöndbe burkolom hiánytalan helyed,
s nézhetem ma Berkenyén a csillagot.
A művet a_leb ajánlja figyelmetekbe.
Szonett. A forma, ami hanggá, érzelemmé alakítja a mondanivalót.
Ennek a versnek az összes szépsége egésszé oldódik, talán éppen a formája által. Szóhasználata, képei, maisága ugyanakkor rendkívül érdekessé teszik ezt az egészet, mert elemeinek összességénél több, amit ad. Nem, nem csak a személyes élmények, a berkenyei égbolt emléke okán, hiszen a záró sorig a történet egy szabad, mégis a szépet, a múlót örökre magába záró ember megnyílása. A lélek képessége, hogy nem lehet megkötni kívülről, de kötődni igyekszik ezer szállal, és ezeket a vágyakat manifesztálja útban, elsuhanó fákban, múlt szerelemben, emlékek visszaidézésében. A vers estközeiben szinte mindenkit megszólít, aki valaha (és ki nem?) vágyta, vagy megélte a szabadságot, a nyitott világ fizikai és belső távolságait. Minden váltásában ott a kontraszt, a vagyok a világban és van a világ bennem együttese, az örök kérdés a szabad érzelmekről, a múlt miértjei.
Nem enged el a vers. Képek szakadnak fel bennem, hozzáidézett érzések, hiányok fájdalmai, a végtelen csendje. Egy perc, egy nap, egy nyár, egy élet kiterjedései.
Ízlelgessük, érezzük át a szavakat, a gondolatokat szigorú jelentéstartalmukon túl. Minden mozzanata, hangja, átjáró egy másik világba.
*** (a_leb) ***
|
|
| |
|
Vissza a kirakathoz
 |
|
|
|
|
| "Piroman: Címtelen szonett " | Belépés/Regisztráció | 4 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Piroman: Címtelen szonett (Pontok: 1)
- Attila61 Ideje: Augusztus 05, csütörtök, 15:16:38
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Szerintem ez egyszerűen szép és jó. Köszönet az írójának! |
|
|
|
|
|
Re: Piroman: Címtelen szonett (Pontok: 1)
- soman (soman@mailbox.hu) Ideje: Augusztus 11, szerda, 21:52:51
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Szeretnék egyszer nagyon komoly lenni. Minden szonetted elvarázsol. A bevillanok képek, igazi piros, na jó; "pirós" szófordulatok, és persze azok az átkozott jambusok, amitől dalol az ember nyelve, ha akarja, ha nem!
Bevallom őszintén, azóta nem írok szonettet, mióta a tieidet olvasom. Ezek után csak megcsúfolása lenne e versformának.
Na! Útra fel tesó! ;-) |
|
|
|
|
|
Re: Piroman: Címtelen szonett (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Augusztus 17, kedd, 18:23:20
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Gyönyörű! Péter visszavarázsoltál Berkenyére, a csodálatos csillagokkal együtt. Én nem motorral, kocsival mentem, de valóban volt abban is valami felemelő, ahogy közeledtünk és ahogy távolodtunk a helytől. Szonettjeid egyszerűen felülmúlhatatlanok...Ölellek szeretettel: Anna :)))) |
|
|
|
|
|
Re: Piroman: Címtelen szonett (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Augusztus 23, hétfő, 08:37:07
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Megtisztelő, köszönöm szépen! |
|
|
|
|
|
|
