| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Próza: naiva: Levelek a múltból – kisregény (részlet) |
|
naiva
Ákos csalódottan kapcsolta ki a számítógépét, és olyan lendülettel állt fel az íróasztaltól, hogy a kerekes irodaszék vagy két méterrel odébb gurult. Üres tekintettel bámulta az elsötétülő monitort. Az üzenet járt a fejében, amit az imént olvasott: „Bocs Ákos, ez a hétvége mégsem lesz jó, a lány lemondta a bulit, mert elutazik. Talán a jövő héten összehozzuk, ha neked is megfelel. Addig tán kibírod. Szia, kellemes hétvégét: Robi”
„Én nem vagyok normális, esküszöm! Nincs még egy ilyen bolond pasi a világon! Beleszeretni egy ismeretlen lány fényképébe! Egy fényképbe! Őrültség!” – gondolta indulatosan, miközben a heverőre dőlt. Izgatottan készült erre a hétvégére, alig várta, hogy megismerkedhessen végre azzal a szépséggel, akit eddig csak fényképen csodálhatott.
Lehunyta a szemét. Szőke, mosolygós szemű lányt látott maga előtt, amint egy aranyló búzatábla szélén ül, törökülésben, farmerben és szűk kék pólóban. Mellei lágyan domborodnak, karcsú dereka kivillan, ahogy kezét felemelve int a fotós felé. Csábító, izgató látvány, de nem mesterkélt… Olyan természetes a szépsége, mint a körülötte hullámzó búzamezőé… Arca, mint egy angyalé.
– Ki ez a lány? – kérdezte pár héttel ezelőtt a barátját, akinél meglátta a képet. Megbabonázva nézte, nem tudott betelni a látvánnyal. Fogva tartották tekintetét a ragyogó, égkék szemek. Vonzotta a lány, úgy érezte, ismeri valahonnan, ami persze teljesen kizárt volt.
– Egy évfolyamtársam. Rendes csaj – mondta Robi. Középiskolás koruk óta tartott barátságuk, még most is, mikor Robi a fővárosban tanult, Ákos viszont már dolgozott. Leköltözött egy kis faluba, ott vállalt tanítói állást. Időnként összefutottak, beszélgettek, bulizgattak.
Robi most meghökkenve figyelte, ahogy barátja percek óta bámulja a képet, mint aki körül teljesen megszűnt a világ.
– Hé! Mi van veled? Belezúgtál? Egy fényképbe? – nevetni kezdett.
Ákos zavarba jött, de nagyon elszántnak tűnt.
– Találkoznom kell ezzel a lánnyal! Össze tudnál hozni vele? Szervezhetnél egy bulit, ahova mindkettőnket meghívsz.
Robi égnek emelte a kezét.
– Hohó! Lassabban öregem! Nem olyan könnyű ezt összeegyeztetni! Talán két hét múlva… Az nekem jó. Neked? El tudsz szabadulni imádott falucskádból tanító úr? – a mondat végét enyhe gúnnyal ejtette ki.
– Ne urazz! És ne gúnyolódj! Szabaddá teszem magam arra a hétvégére. De ígérd meg, hogy a bulin ő is ott lesz! Hallod?!
Barátja felnevetett.
– El lesz sikálva a dolog Ákoskám. Számíthatsz egy régi barátra. Ha valami változna, küldök üzenetet.
Ákos megkönnyebbülten felsóhajtott. Elkérte a fényképet Robitól, és visszatért a faluba, ahol dolgozott.
Két hete várta izgatottan ezt a hétvégét. A lány képét gyűröttre nézegette, álmodozott, elképzelte ezerszer a találkozást…
És ma megérkezett a kiábrándító üzenet Robitól: elmarad a buli, a csaj nem ér rá. Villámcsapásként érte a hír, letaglózta, dühítette. Nem szervezett programot erre a két napra, sem az iskolában, sem a Faluházban. Beleélte magát, hogy utazik a fővárosba, és szilárdan elhatározta: ha törik, ha szakad, megszerzi magának ezt a lányt…
Türelmetlenül vágyott megismerni őt, érezni bőrének puhaságát, hallani a hangját, beszélgetni vele, sétálni a fülledt nyári éjszakában… Megcsókolni valahol a Duna partján… Csalódottan vette tudomásul, hogy a sors megint áthúzta a számítását.
Beletúrt dús, gesztenyebarna hajába, és feltápászkodott az ágyról. Magas, izmos testű, jóképű fiú volt, közvetlen természetű, olyan, aki a tini lányoktól kezdve az idős hölgyekig, mindenkivel meg tudta kedveltetni magát.
Rosszkedvűen indult a vegyesboltba, hogy legalább legyen mit ennie magányos hétvégéjén.
– Ej, de rossz a hangulata Ákoska! Mi a baj? Nem is láttam ilyen búskomornak, mióta ideköltözött.
A pult mögött álló, gömbölyded eladónő gyanakodva, összehúzott szemöldökkel nézegette a fiút.
– Kézcsókom Rózsika! Valami felvágottat legyen szíves, tojást is kérek, és tasakos levest, mindegy milyet, magára bízom – felelt Ákos, figyelmen kívül hagyva a kedélyállapotára tett megjegyzéseket.
Rózsika kissé sértődötten kiszolgálta.
– Nem tervez a hétvégére a gyerekeknek kirándulást? Remek időjárást jósolnak, gyönyörű idő lesz, eső egy szál se.
– Nem! – vágta rá keményen Ákos.
– Na jó, nem kíváncsiskodom. Kenyeret nem kér?
– Köszönöm, nem – a fiú hangja kissé megenyhült. Nem szabadna bántania az eladónőt, hiszen ő nem tehet a dugába dőlt „randiról”.
– Viszontlátásra Rózsika! Legyen szép a hétvégéje!
– Köszönöm Ákoska, magának is.
Mielőtt kilépett volna a boltból, a nő utána kiáltott:
– Megtenne egy szívességet? Ha már úgyis a Fő utca felé megy, beadná ezt az esernyőt Áginak? Tudja, az a kis molett asszonyka, a 10-es számban lakik, zöld, rácsos kapuja van és gyönyörű virágai. Már két napja itt hagyta, mindig elfelejtek szólni neki.
Ákos nem nagyon tudta felidézni kiről van szó, de úgy gondolta, a Fő utca 10-et biztosan megtalálja. Amúgy is ráér… Rózsikát pedig kiengesztelheti ezzel a gesztussal.
– Adja csak ide, persze, beadom neki! Igaz valaki azt mondta nekem az imént, hogy remek időt jósolnak a hétvégére. Eső egy szál se! – kacsintott, kis mosollyal a szája sarkában a nőre.
– Tévedhetnek is azok az időjósok. De ha már arra jár, megmondhatná Ágikának, hogy olcsó mosóporom érkezett.
– Megmondom neki. Viszlát!
Ákos még visszaintett az ajtóból, majd gondolataiba merülve kilépett a vegyesbolt ajtaján, a délelőtti, sárga napsütésbe.
|
|
| |
|
| "naiva: Levelek a múltból – kisregény (részlet)" | Belépés/Regisztráció | 8 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: naiva: Levelek a múltból – kisregény (részlet) (Pontok: 1)
- winner Ideje: Június 03, péntek, 22:35:00
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Végére maradt a könyv címadó műve. emlékszem mikor először elmondtad elképzelésedet erről a kisregényről. Én azonnal biztattalak, hogy írd meg. Szinte végig kísértem ahogy elkészült. Remek írás lett. |
|
|
|
|
|
Re: naiva: Levelek a múltból – kisregény (részlet) (Pontok: 1)
- LEKA Ideje: Június 04, szombat, 23:17:17
(Adatok | Üzenet küldése) | Zsuzsikám!
Remek történet!! A könyved pedig szuper!!! Láttam a könyvhéten - csak úgy vitték:)))
Gratulálok! Éva |
|
|
|
|
|
Re: naiva: Levelek a múltból – kisregény (részlet) (Pontok: 1)
- szavathna Ideje: Június 19, vasárnap, 17:19:07
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Zsuzsi!
Igazán érdekesnek tűnik. Bizonyára ez a könyved is remek lett. Szeptember előtt nem biztos, hogy találkozunk, de egy példányra akkor vevő vagyok. Néztem a képeket a tapolcai bemutatóról - sajnálom, hogy nem lehettem ott - nagyon jó lehetett. Csini voltál oldaladon a két fiúval. Ölellek sok-sok szeretettel: Anna
|
|
|
|
|
|
Re: naiva: Levelek a múltból – kisregény (részlet) (Pontok: 1)
- aranytk Ideje: Június 19, vasárnap, 18:09:06
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Igaza van Lacinak, már ez a kis részlet is nagyon felkeltette a figyelmemet. Remekül írsz, Zsuzsika! Örülök a kötetednek és annak, hogy itt a Kirakatban bemutatásra kerültek részletek belőle! Nem is állsz olyan messze a Nagy Írónőtől...! Ölellek, és ismét gratulálok Neked! |
|
|
|
|
|
|
