:
Fal mellett lopakszik, besurran az éjjel
megrázza kibontott, loboncos haját
sötét árnyékot rejt nyitott ajtód mögé
bársonnyal oltja ki a város zaját.
Ágyad köré kúszik kígyókönnyedséggel
- csillagszikra rebben, hullik, mint a hó -
éjszaka asszonya kitárja a karját
ujjai közt táncol száz álommanó.
Ringasson sötétség - én leszek a párnád
takaród is leszek, érintsd meg arcomat
pihenj most, ágyadból fölszállnak az álmok,
aludj. Kardom éles, én őrzöm álmodat.
(Mezei Katalin)
(59 szó a szövegben) (749 olvasás)
lena1: (06-17-2007 @ 02:08 pm)
Versed, nagyon szép, kedves Kati. Puszi.Lena
tavinarcisz: (06-17-2007 @ 06:00 pm)
Remek metafora vonul végig az egész versen. Nagyszerű rímekkel teli, gondolatgazdag sorokban mindent elmond az álomőrzőről, amit tudni érdemes.
Eroica: (06-17-2007 @ 07:56 am)
Gyönyörűűűű!
Netelka: (06-17-2007 @ 10:34 am)
Nagyon szép, kedves Katalin!
csitesz: (06-17-2007 @ 10:41 am)
Könnyed, dallamos, ugyanakkor ko9moly téma. tetszett. üdv. Józsi
stando: (06-17-2007 @ 10:43 am)
Az egyik kedvencem Tőled. Örülök, hogy már itt is olvashatom. :) Ági
blue: (06-17-2007 @ 10:50 pm)
Kati, remek verset írtál. Gratulálok. szeretettel: gaby
kisssp: (06-18-2007 @ 08:13 pm)
Nagyon szép a versed. A képek különösen tetszettek!
Üdv.: Péter
hori: (06-19-2007 @ 11:20 am)
Csatlakoznék én is, nagyon tetszett!