:
A hetedik ajtó
Szárnyait a kapu
várakozón tárja,
üdvözöl a lépcső,
lehajlik eléd,
az ablak fényt zúdít
a kőre, hogy lássál,
a folyosó karcsún
nyújtózik feléd.
És vár a hét ajtó,
titokzatos-némán:
a kulcs a zárban,
láthatod, ott lapul,
örök-kíváncsian
fordítsd el, ne rémülj,
nem a te végzeted, mi
innen elébed hull.
Lépj be a szobákba,
hisz csak téged várnak,
nyiss ki minden ajtót,
lásd meg, mit rejt lelkem…
Az utolsót ne! Azt kérlek,
hagyd meg nekem!
Azon az ajtón majd nekem kell átmennem.
(Mezei Katalin)
(85 szó a szövegben) (747 olvasás)
veva: (07-07-2007 @ 08:27 pm)
Hm! Érdekes ez a -hét ajtó-! Sokféle gondolat forog körülötte, de mindenképpen a titkok jellemzik.
piroman: (07-09-2007 @ 09:12 am)
Misztikus, rejtéllyes...
kisssp: (07-10-2007 @ 03:00 pm)
A rejtélyek nyílásai... Jó vers!
prayer: (07-12-2007 @ 08:14 am)
Ennek az üzenetét nagyon eltaláltad!