Cím: Évek szakadéka Szerző: kismezei - Kis-Mezei Katalin (07-14-2007 @ 08:36 pm)
: Emlékszel még arra a régi nyárra a Balaton partján, Szabadi-Sóstón? Olyan kicsik voltunk mindketten, talán hatodikban,vagy hetedikben volt, én addig sosem vettelek észre, onnan kezdve meg sokáig nem tudtam másra figyelni, aztán megint nem gondoltam rád, míg utánam nem jöttél a gimibe. Nekünk a Corvin-köz nem régvolt harcról szólt, csak a mozi bástyájáról, mindig ott csókolóztunk, ha besötétedett, egyszer a barátnőmet küldtem oda magam helyett, nem voltam elég bátor, hogy egészen szeresselek, különben is, nyolcra nekem otthon kellett lennem, az apu nagyon szigorú volt, féltett, világosban meg röstelltem magamat, az Eszter sokkal bátrabb volt, és többet nem találkoztunk, azt sem tudtam, mi lett veled,csak néha láttalak az utcán, mindig egyedül voltál és mindig örültél nekem. Most mégis félek, hogy késő, nem tudjuk átlépni az évek szakadékát, amibe belehulltak az emlékek, a csókok, és a bástyák. Engedj most ideülnöm, és kérlek nézz rám: látnom kell a szemedben, hogy mégsem haragszol a tizenhat évemért, a gyávaságomért, és azért sem, hogy én egészséges maradtam, mikor téged végleg megbénított a paralízis.
(Mezei Katalin)
(170 szó a szövegben) (813 olvasás)
Anna1955: (07-15-2007 @ 07:22 pm) Emlékező soraid, megdöbbentő, szörnyű befejező sora, fejbe kólintja az embert.... Sajnos az élet nem mindig kíméletes...
Eroica: (07-16-2007 @ 08:13 am) Köszönöm, hogy olvastalak. Szeretettel: Erika
|