:
I.
Titoktudó mélyre
zártam el szerelmem
ne tudja meg senki,
hogy velem van még.
Te sem tudhatod,
nem láthatod szememben
mert elfordítom arcom,
ha téged látlak.
II.
Érzem őt
az álmaimban
látom őt
bezárult ablakok mögött
hallom őt
a város morajában
tiszta hangon énekelni
és nem érinthetem meg
arcát
mert befalazta előttem
a remény ajtaját.
(Mezei Katalin)
(37 szó a szövegben) (723 olvasás)
Lyza1: (09-21-2007 @ 07:25 am)
Nagyon szép! Gratulálok!
AngyaliAndi: (09-21-2007 @ 07:33 pm)
"nem érinthetem meg
arcát
mert befalazta előttem
a remény ajtaját."- ez igazán sikerült, de a többi is nagyon tetszett.:))))))) Puszi: Andi
Lacoba: (09-21-2007 @ 10:13 am)
A második kiemelkedő, az elsőn még gondolkodni való van.
Angeli: (09-21-2007 @ 10:50 am)
Egyetértek Lacobával. A második nagyon szép, jó gondolatok, az első átgondolandó lehet...
kismezei: (09-21-2007 @ 11:13 am)
Ja, azt elfelejtettem hozzáírni, hogy ezek a töredékek valóban a múltból vannak. 35 évvel ezelőtt írtam őket... És, hogy ne csüggedjetek, lesz még:)
Lacoba: (09-21-2007 @ 11:54 am)
Katika, a keletkezési időnek nincs szerepe a mű milyenségében, viszont bosszantó tud lenni, ezt elfogadom.
Netelka: (09-23-2007 @ 04:45 pm)
Nagyon szép.
