Ha majd reggel kiszédülök
az ágyamból lemegyek az
udvarra és kitolom a
motoromat aztán már csak
a kapun kell áthaladni
felvenni a sisakomat
és csak ott megyek majd gyorsan
talán kétszázzal is ahol
nem érnek utol a yardok
mert utálom mikor meg kell
állni és ugrik üvöltve
maga csak negyvennel mehet
még ezt sem tudja asszonyom
biztos úr biztosan tudom
de azt szeretem amikor
összefolynak a fák és a
kilométerjelző kövek
az út szélén hajam tépi
a szél kivájja szememet 
ez mind álmomban történik
az én motorommal jó ha
hetvennel tudok haladni
ezzel csak meghalni lehet.

(Mezei Katalin)