:
Távolról nézem a
tűhegynyi világot,
szürke gémek röpte
szelíd ringató,
a harcokat mostmár
más kardok vívják,
értelmem függönyén
nem jut át a szó,
törött madárszárnyat
gyógyítok inkább,
ujjammal érintem,
s elsimul a tó.
Arcom csönd takarja.
Kívül hull a hó.
(Mezei Katalin)
(28 szó a szövegben) (732 olvasás)
kismezei: (07-01-2008 @ 05:56 pm)
Köszönöm, köszönöm:) Piroman: Kardom tarsolyomban, harcoljon már más...
Eroica: (07-01-2008 @ 07:14 am)
Jaaaaaaaj, de nagyon-nagyon tetsziiik!
kiralylany: (07-01-2008 @ 08:05 am)
Igen Kati. Igy! Jó!
piroman: (07-01-2008 @ 08:46 am)
Bár a kardokat még mindig egy kissé túlzónak tartom, de nekem is tetszik/tetszett.
a_leb: (07-01-2008 @ 09:00 pm)
Lenyomott, ott is, itt is. Ettől jó, meg attól, hogy mégis ad jövőt, Remekül fogalmaztad meg, nagyon jó.
aLéb
szellzsofi: (07-01-2008 @ 09:08 am)
És hogyan tuggya szavalni... Verset még ide!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
wanderer75: (07-01-2008 @ 10:16 am)
Nagyon szép!:)) Békés!:)))
stando: (07-01-2008 @ 10:29 pm)
Te, Kati! Biztos nem hiszed el, de ahogy olvastam, láttalak a színpadon. Nemesen megemelt fej, kímért szavak, és minden szem Rád tapadt... :)
erda: (07-01-2008 @ 11:27 pm)
Szép ez a békébe zárt világ... :) Éva
AngyaliAndi: (07-03-2008 @ 08:29 am)
Gyönyörű!:))))))))) Puszillak!
