A cselekmény elkövetésének időpontja: 1963. 08. 08.
Minősítés: előre megfontolt emberölés
2008. 08. 08.
a_leb: (08-08-2008 @ 01:10 pm)
Gyönyörűen megfogalmazott elengedő vers, kati, fájdalma mély, kifejezéseidben, hangulatában teljes az egysége. Őszinte fájdalom ez, erős versben.
aLéb
AngyaliAndi: (08-08-2008 @ 02:12 pm)
Fájdalmasan szakadt ki. Puszillak!
lenaneni: (08-08-2008 @ 04:40 pm)
Jaj, istenem, elsirtam magam. Hogy tud ennyire fajni a hiany? Sok-sok oleles, Ilonka
csitesz: (08-08-2008 @ 04:55 am)
Cpeljük a keresztünket, amíg át nem adjuk azt a gyerekeinknek.Azután majd ők cipelik. Nagyon szépen megírtad. puszi Józsi
kismezei: (08-08-2008 @ 07:03 pm)
Köszönöm, mindőtöknek. Köszönöm az együttérzést. Ma van az évforduló...Jó, hogy itt vagytok.
Királylány, érzem. Alamina, sosem kértem számon eddig, sosem engedtem senkinek, hogy helyettem elítélje. de most ez "jött ki".
Aleb, talán neki is köszönhetem, hogy erős lettem. Eroica, azért fohászkodom, hogy az élet érje be ennyivel - te érted, mire gondolok.
Lenanéni, én is. Kevesen tudják, még kevesebben látták, de én is tudok sírni.
naiva: (08-08-2008 @ 08:04 pm)
Eszembe jutott a beszélgetésünk Szentbékkállán... El kell engedned, fel kell oldoznod, Te is csak így nyersz kegyelmet!:((
Megrázott a versed, alaposan...
stando: (08-08-2008 @ 08:08 pm)
Kérdeztél. Énvers! Ölellek, Kati! Szeretettel...
kiralylany: (08-08-2008 @ 08:17 am)
Huh... Kezem válladon.
Eroica: (08-08-2008 @ 09:12 am)
Veled vagyok gondolatban. Megrázó vers.Puszillak: Erika
alamina: (08-08-2008 @ 10:19 am)
Kati,mélyen megérintett a versed.Kegyetlen érzés,melyet felnőttként sem lehet megérteni.Mégis muszáj elfogadni.Meg kell bocsátani, hogy elengedjen.Nagyon nehéz.
kismezei: (08-09-2008 @ 12:24 am)
Engedném én, Zsuzsi, engedném. Ő nem ereszt - és azok az álmok.
LEKA: (08-10-2008 @ 05:50 pm)
Kemény ítélet...A gyermek árvaságát nem érti, szívét nem vigasztalja semmisem. Lelkedbe zártad Őt, s a hiányát örökké érzed. Megrázó, és szép is egyben a versed.
tokio170: (08-10-2008 @ 07:29 am)
E kegyetlen álom... halálig... elkísér... Akkor ez a halálnak halálával halsz szindróma? Kemény ítélet, egy racionális versben.
Anna1955: (08-10-2008 @ 07:59 pm)
Ismét egy kegyetlen sorsitélet, és az élet csak megy a maga útján...megrázó versed mélyen megérintett...Ölellek Anna
erda: (08-10-2008 @ 10:52 pm)
Együttérzek. :( Éva
kismezei: (08-10-2008 @ 11:10 pm)
Köszönöm, lányok, jólesik, hogy velem vagytok. Muszáj idéznem: "Nem fáj, de meg sem érinthettem,/ nem láttam holtában anyám./ Nem is sírtam. És érthetetlen,/ hogy mindig így lesz ezután." (József Attila: Ajtót nyitok)
kismezei: (08-10-2008 @ 12:26 pm)
Nem, tokio, az álom kísér halálomig - az álom, hogy él. Köszönöm, hogy olvastál.
kismezei: (08-11-2008 @ 06:01 pm)
Jólesett, hogy olvastál, Péter. Te is tudod? Nem én vagyok "szegény" én már inkább kemény vagyok. De az a gyerek, akkor...
piroman: (08-11-2008 @ 11:18 am)
Szegény Kati... Igen, sajnos elkísér...
