Köd puhítja arcom a hajnali homályban,

Szikrát szór a léptem az aszfalt porába.

Szimfóniát súgnak a madarak fülembe,

Táncra hív a szél kecsesen ölelve.

Rám kacsint a napfény a felhők börtönéből,

Előhív egy álmot lelkem rejtekéből.

Hallhatatlan szóval szívem hangja csendül,

Rám mosolyog Isten a világon keresztül.

Átéltem a csodát, mi itt lakozik bennem,

Megtaláltam végre, mit régóta kerestem.

Továbbviszem álmom megtisztult hitemmel,

Angyalokkal szállok, szívemben a fénnyel.