:
Véget ért a játék nekem ezen a színpadon,
Lüktet a lelkem, testem remeg. Elbúcsúzom.
Letörlöm könnyeim nyomát izzó arcomról,
Élvezem az emlékek varázsát, de búcsúzom.
Elbúcsúzom tőled, te nem jöhetsz velem.
Új világ, hova tartok, neked nincs még ott helyed.
Elbúcsúzom tőled. Tőled, ki erőt, s hitet adott,
Mikor gonosz tettekkel ölelve rám mutatott.
Felértem a csúcsra melletted, de nélküled.
Jártam gonosz mélységekben veled, helyetted.
Zsákutcák csendjéhez láncoltak üres gondolataid,
Csillagokhoz vezettek csodás, de szörnyű tetteid.
Megállt az idő, hosszú az utolsó pillanat veled.
Rád gondolok, nézlek, becézlek, magamba temetlek.
Most utolsó mosolyod tündököl arcomon,
S lassan a végtelenbe merül. Elindulok.
(98 szó a szövegben) (761 olvasás)
z_barbara: (02-27-2008 @ 11:02 pm)
Fájdalmas, de egyben szép, és megható:)))
Lyza1: (10-24-2007 @ 07:25 am)
Fájdalmas és egyben megható!
AngyaliAndi: (10-24-2007 @ 08:00 pm)
Zsolti ez fantasztikusan sikerült! Ha nem tudnám mennyire igaz, örömködnék még itt egy sort!:))))))))))) Puszi!
helenbereg: (10-24-2007 @ 10:17 am)
Megborzongtam, mert én is indulnék új útra és ugyanezeket hagynám hátra, ugyaezeket éltem meg, de én nem tudok. Nagyon, nagyon mélyen szólt bennem a versed. Ica
kiralylany: (10-24-2007 @ 10:46 am)
Kedves Szukicszs! Leginkább a vers kettőssége fogott meg: feljutottam a csúcsra melletted de nélküled... Valaki mellett sokkal magányosabb a magányos mint egyedül.
